Hát boldog karácsonyt...

...így kezdődik az egyik kedvenc dalom:

Nagyon szeretem az adventi időszakot, a készülődést, az ünnepet, amikor együtt a család. Amikor  a béke, szeretet, megbocsátás veszi át a főszerepet.

Ez a néhány hét persze tele van stresszel, ajándékok, takarítás, kész káosz a munkahelyen, de ilyenkor is kell időt szakítani és meglátni a szépséget, apró örömöket, meghitt pillanatokat.

A karácsony bennem mindig felerősíti a szeretet fontosságát. A család, a barátok szerepét az ember mindennapjaiban, s persze ilyenkor megemlékezünk azokról is, akik már nem lehetnek velünk. Aki veszített el közeli hozzátartozót, az tudja, hogy ez egy olyan érzés, ami nem szűnik. Az üresség talán idővel halványul, de a hiány, az pótolhatatlan.

Többször kihangsúlyoztam már, hogy úgy gondolom, mindig mindennek oka van. Annak is, hogy kik távoznak, s annak is, hogy kik lépnek be az ember életébe. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két olyan ember is belépett az életembe, akiket már már testvéremként szeretek és nagyon fontos szerepet töltenek be az életembe. Az egyiküket a - bátyám helyett - bátyámnak, a másikukat pedig szinte a nővéremnek érzem. Móni és Zoli, köszönöm, hogy az életem részei vagytok, hogy támogattok, terelgettek, védelmeztek, tanulhatok Tőletek!!! S remélem abból a sok sok szeretetből, amit kapok, tudok Nektek visszaadni!

Többször írtam már, hogy az elmúlt 1,5 -2 év nagyon meghatározó volt az életemben. Sok új ember, sok új élmény, rengeteg új impulzus ért. Örülök és hálás vagyok érte, hogy ilyen emberek vesznek körül, többek között TI, akik olvassátok ezeket a sorokat! S annak is, hogy a régi barátok is megmaradtak nekem! 

Nem volt egyszerű az utóbbi két hét, nagyon elfáradtam testileg és lelkileg is. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki bármely módon mellettem állt és segített! 

Mindemellett azonban kimondhatatlan szeretet, öröm és hála járja át a mindennapjaimat, valami olyan, amit korábban soha nem éreztem. S ezt igyekeztem minden hozzám közelebb álló személynek szóban, vagy írásban kifejezni.

Valahol helyére került az életem, megtaláltam a helyem a világban, szeretet vesz körül. 

Boldog vagyok minden nehézség ellenére is! 

Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen módon jelen van, volt, lesz az életemben! Aki támogat, segít, megerősít, mosolyog vagy éppen sír velem! :)

Meghitt, békés, boldog karácsonyt kívánok!

Ölellek és puszillak benneteket!

Elfáradtam

Igen, bármennyire is nehéz, be kell látnom, hogy elfáradtam. Az elmúlt hetekben és hónapokban élveztem a sok programot, az aktívkodást, a barátokkal töltött időt, a pörgést, s mindig azt mondtam, igen, most élek. Csak közben elfelejtettem beosztani az időm és az energiáim.

Az év egyik legnehezebb napján vagyok túl. Mind fizikailag, mind pszichésen túlpörögtem és ma csordult az a bizonyos pohár. Kiborultam.
Próbáltam erős lenni, de legalábbis erősnek látszani, feszegettem a határaimat akkor is, amikor kezdtem érezni, hogy már túlnő azon, amit még képes vagyok véghez vinni. Túl sok dolgot kihagytam az elmúlt tizeniksz évben, de azt is be kell látnom, hogy hetek és hónapok alatt ezt nem pótolhatom.

Ma már borzasztóan fájt a hátam. Voltam ismét masszázson Mariannál. Már erre készültem 2 hete, hogy ez milyen jó lesz. És persze az is volt. Viszont egész nap iszonyat fájdalmat éreztem minden mozdulatomban.
Amikor a főnökasszonyom kérdezte, hogy mitől fáj a hátam, akkor kezdtem el aztán agyalni. Hogy oké, tényleg sok volt a meló az utóbbi időszakban, de ez most valami más. S akkor döbbentem rá, hogy iszonyatos terheket cipelek, hát persze, hogy fáj a hátam! Le kell pakolni őket!
A szűk körű forralt borozás előtt felugrott Móni, vele beszélgettünk egy jót néhány kupica házi baileys társaságában. Aztán puncsoztunk, beszélgettünk és mikor hazafelé sétáltam egyedül, jött el az a pillanat, amikor kitört belőlem minden, ami eddig felgyülemlett. Csak mentem az utcán és ömlöttek a könnyeim. Üvölteni tudtam volna, hangosan zokogni ... De megkönnyebbültem.

Le kell pakolnom a terheimet, le kell zárnom ezt az évet, számot kell vetnem magammal sok dologgal kapcsolatban. És készülnöm kell a vizsgámra.
Ez lesz az elkövetkező hetek feladata. Csak mindent, szép sorjában!

Visszavonulok picit, pihenek, most erre van szükségem.
A csapat egy része úgyis Új-Zéland felé veszi az irányt, jön a karácsony, így most lesz pici szünet a társasági életben és programokban is. S aztán majd újult erővel lehet neki vágni az új évnek! Legyen így!
S majd egy életvidám, boldog Annaként térek vissza a hétköznapokba - csak hogy a nevemhez is hű maradjak ;-)

Jelentem, élek

Telnek múlnak a napok és én csak kapkodom a fejem.
Az utóbbi hetek elég mozgalmasak voltak. Alig voltam otthon, programhegyek Bécsben, közben pihenés, meló ezerrel és persze a tanulás. Röviden, tömören, dióhéjban :)

Na de azért picit többet gondoltam írni erről az időszakról.
Ha november, akkor beindul a kori szezon és vele együtt a karácsonyi készülődés is.
Az idő nem éppen volt késő őszi, így az ember sem tudja hova tegye magát. Persze, valahol örülünk a jó időnek, de bele is zavar az ember időérzékébe. Nagyon hirtelen jött az ősz/advent váltás. Nekem legalábbis. Ajándékok még a habokban - bár nem szoktunk nagy ügyet csinálni belőle, de hát valami apróság mindig kerül a fa alá. Egyedül onnan van karácsonyi hangulatom, hogy elkezdődött a karácsonyi nagy sütögetés, mindenhol díszbe öltözött a város, s hogy rá is tudjak hangolódni, bekészítettem megszokott, kedvenc kis karácsonyi dalaimat.

Még szeptemberben beadtam a diploma honosításhoz szükséges papírokat, s ezzel el is indítottam a folyamatot. azt gondoltam, picit kitolom a tanulási időt és nyerek néhány hetet, azonban a különbözeti jogvizsgát mindenképpen a papírok beadásától számított 4 hónap múlva le kell tenni. Ami az én esetemben január 8. lesz. Szóval november elején gőzerővel nekiálltam az anyagnak. Most már nagyjából végigküzdöttem magam rajta, még itt ott szükségeltetik némi fordítás/szótárazás, de már lassan neki eshetek a memorizálásnak.
Kemény lesz, de meg fogom csinálni, tudom, érzem. :)

Ezek mellé persze be kellett iktatni a kikapcsolódást is, különben megzizzennék.

Hetek óta nem voltam otthon és most érzem is, hogy kimerültem. Sok volt ez az időszak. Tanulás, meló, szórakozás és persze közben hagytam magamra is időt, mégis elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. A lelkemet magam igyekszem a helyére varázsolni, a testi felfrissülésben pedig masszőrök segítettek. Mariann, ha olvasod, innen is üzenem, hogy újjá éledtem! Nagyon nagyon kellett az a fél óra elgyötört hátamnak! Mindenkinek meleg szívvel ajánlom: http://www.massage-m.at/

Múlt héten visszatért Ati a zarándok útjáról, őt fogadtam, vele és a baráti társasággal csináltunk programokat. Jó volt őt újra látni, beszélgetni. Bár ez utóbbira annak ellenére nem jutott sok idő, hogy ha ki is mozdultunk, többnyire együtt tettük. Mindenki ezer kérdéssel bombázta, persze ő is kíváncsi volt mindenkire, s mire mi eljutottunk odáig, hogy beszélgethetnénk, őt is "leszívta" a sok új impulzus és én is lefáradtam - én közben azért dolgoztam is. S egy egy komolyabb hangvételű beszélgetésbe nem lehet úgy belekezdeni, hogy 'most van 10 percem, csapjunk bele'. Készültem rá, mégis minden olyan gyors volt, elröppent ez az 1 hét. Mivel ő is előlépett masszőrré, immáron hivatalosan papírkája is van róla, megengedtem neki, hogy gyakoroljon rajtam. :D Na jó, inkább kihasználtam. :) De nagyon kellett! Főleg a tegnapi izomlázamra - azért csak 6 meccsünk volt szombaton és nem szoktam én ilyen megterheléshez. Ati, innen is köszönöm!

Ha már felhoztam, hétvégén volt a frizbi versenyünk. Nem igazán tudtam, mire számítsak. De azt nem gondoltam, hogy ennyire erős csapatokat fogunk kapni, hogy inkább a lelkesedésünk visz majd előre, mint a sikerélmény. Persze, lehetett volna jobban csinálni. Mit ne lehetne?! De mi önmagunk szórakoztatására játszottunk mindig és azt gondolom, a csapat nagy része azért a vereségek ellenére is élvezte a megmérettetést. Jó hangulat volt, az idő is viszonylag kegyes volt hozzánk - csak időnként szemerkélt az eső. Az estét pedig egy kellemes vacsival zártuk a kellemetlen pincér ellenére is. Azon az estén pedig egy új kifejezést is tanultunk: dem ist eine Laus über die Leber gelaufen. (http://www.geo.de/GEOlino/mensch/redewendungen/deutsch/jemandem-ist-eine-laus-ueber-die-leber-gelaufen-55574.html)

Az elmúlt időszak megint sok dolgot indított el, sok gondolat, érzés motoszkál most bennem. Felelevenedett bennem sok sok emlék, élmény, amit az elmúlt 1 év hozott magával. Amiket majd szép sorban le is rendezek, helyére teszek megint, minden csak idő kérdése.
IDŐ ... hm. Arra rájöttem, hogy az idő mindennél fontosabb. S korábban, mikor azt hallottam, hogy az idő milyen értékes, nem értettem. Most rájöttem, hogy igen. Az idő ÉRTÉK. Nem mindegy, hogy kinek, mennyi időt adsz az életedből. S ennél értékesebb dolgot azt gondolom nem is lehet adni. Minden perc ajándék!

S amit majdnem kifelejtettem, de az életem meghatározó élménye marad, hogy november 9-én volt 1 éve, hogy ismerem a bécsi baráti társaság magját. Általuk ismerhettem aztán meg a többieket, amiért nem tudok elég hálás lenni. Örülök, hogy a tagja lehetek, örülök, hogy befogadtak, hogy szerves része lehetek a társaságnak. Sok értékes embert ismerhettem meg, akiktől a mai napig nagyon sokat tanulhatok. Köszönöm Nektek, bécsi csipet csapat! :)

Büszkeség

Ma éppen Petinek írtam, hogy hiányoznak a blogbejegyzései, mikor rájöttem, hogy én sem épp tegnap foglalkoztam vele utoljára, így hát belefogok, van mit mesélni.

Az utóbbi időben nem sokat voltam otthon. Valahogy élvezem ezt az önálló életet. Néhány hónapja még el sem tudtam képzelni, hogy ne beszéljek a szüleimmel minden nap. Az utóbbi időszakban ez jelentősen leredukálódott. Annak ellenére, hogy már 7 éve - kisebb megszakításokkal - egyedül élek, mégis most érzem azt, hogy felnőttem és magam irányítom a kis életemet. És ez jó most. Megértem rá :)

A dachsteinos térd sérülésem nehezen gyógyult. Szeptember elején voltunk bringa túrán és szinte végig szenvedtem. Az utolsó 2 km meg maga volt a horror. Mintha folyamatosan görcsölt volna a térdem. Ugyanezt éreztem előtte vezetésnél is. Erős visszaesést tapasztaltam a korábbi állapothoz képest. Ami érdekes, hogy futásnál meg semmi problémám nem volt - ennek mondjuk én kifejezetten örültem. :))
A biciklizés utáni hétvégén egy bp-i csapattal mentem Schladmingba túrázni a hegyek közé, s erősen izgultam, hogy bírjam az ottani megterhelést. Biztattam a bécsi csapatot is, hogy csatlakozzanak, de végül senki nem tartott velem. Sebaj, feltaláltam én így is magam.
Pénteken mentünk, vasárnap jöttünk. S hogy azért ne feledjem a bécsi túrákat, izgalom itt is adódott :D Jó csapat gyűlt össze, szerencsére ismertem már néhány arcot a korábbi őrségi túrából és így nem ment nehezen a beilleszkedés. A banda nagy része párokból állt, mondjuk ez picit nyomasztó volt, de ennek ellenére nagyon jó volt a hangulat. Nem bántam meg, hogy velük tartottam. Vasárnap este viszont úgy estem be az ágyba egy jó forró fürdő után, mint akit agyonvertek. :D

Néhány képecske:

A múlt hét pici szenvedéssel telt. Rosszul indult a hét, mert hétfőn kiderült, hogy Zsófi elköltözik, kapott otthon melót, s azonnal kezd. A közérzetem egyébként sem volt fenomenális és még futni sem volt se erőm, se időm és utáltam magam, úgy általánosságban. Ilyenkor persze mindig bekerülök a saját kis mókuskerekembe, amiből aztán meg kell találnom a kiutat.
A hétvégére fuvarral mentem haza és jöttem is vissza. Totálisan ki voltam merülve testileg és lelkileg is. Meg is látszott rajtam, mert szombatról vasárnapra aludtam hirtelen 12 órát. Nem is emlékszem mikor volt ilyen utoljára. :D
De feltöltődtem. Csudiszép idő volt, találkoztam Anikó barátnőmmel, elintéztem egy csomó dolgot, még bankba is be tudtam menni - lévén munkanap volt - szóval éreztem, hogy átestem én azon a holt ponton, s most jöhet az újjászületés :)

Hétfőn korizni voltunk néhányan. Hirtelen azt sem tudtam, a korin kívül mit szoktam magammal vinni, mi kellhet, mert nagyon meleg volt! A jég nem volt valami szuper, de a társaság ezt mindig feledteti. És nem estem egyszer sem :D igaz, koncentráltam is rendesen, mert sok vízfolt volt a pályán, amibe nem lett volna jó megmártózni. Este még el akartam menni futni, de mire leértem, leszakadt az ég, így meghiúsult - ma pedig baromi hideg szél fúj, de nem adom fel, a héten futnom kell!!!

Tegnap délelőtt késztetést éreztem, hogy megnézzem a Ház a tónál c. filmet. Mindig mindennek oka van. :) Nem tudom hányszor láttam, de imádom és mindig ad valami pluszt. Nem tudtam hova tenni, de az a mondat ragadt meg épp tegnap bennem, hogy: "A sarkon túl mindig jön valami jobb". Ma már értelmet nyert. És büszke vagyok a mai döntésemre/lépésemre, magamra. Tudnom kell, hogy nekem mi a jó, aszerint hozni a döntéseket és cselekedni, s akkor tiszta marad az ember lelke. Kaptam hozzá támogatást is hozzám közel álló emberektől, s ha ezt olvassátok, ezúton is köszönöm Nektek :-*

Dachstein

Nem volt sok idő a pihenésre. Hétfőn semmit tevés volt, kedden pedig már frizbi. Nem hittem benne, hogy gyógyír lehet az izomlázamra, de láss csodát, másnapra erőteljes javulást éreztem.
Szerdán már éreztem, hogy elfogyott az erőm, már nem volt kedvem az egész dachsteini programhoz. Igyekeztem még egy embert keríteni, hogy 8an vágjunk neki az útnak, hisz úgy lett volna a legköltséghatékonyabb. Ági barátnőmék szerda estére hívtak minket át egyet beszélgetni, az esküvő óta nem is találkoztunk. Közben telefonált Zoli, hogy fáj a torka, na akkor már éreztem, hogy a hétvégi nagy túra kezd veszélyben lenni.
Csütörtökre én hívtam át Mónit és Tikát, de mikor Móni is kidőlt betegség miatt, úgy éreztem, hogy kell magamnak az az este, hogy átgondoljam a hétvégét, rendesen bepakoljak, így visszamondtam a meghívást.
Ez az egész túra körüli kavarás már kezdett felőrölni. Közben pedig még egyéb magán jellegű dolgok is bekavartak és kezdtem kiborulni.
Péntek délután aztán vettem egy fürdőt, relaxáltam picit, hogy újjáéledjek poraimból és frissen, újúlt erővel vágjak neki a hétvégének.

Sokat vártak rám a többiek, persze Meidlingben megint eltévedetem (nem is én lettem volna, ha nem :D) De lényeg a lényeg, sikerült útnak indulnunk. Attila új ember volt a csapatban - bár néhányan már ismerték. Este a szállásra érve még leültünk beszélgetni, kártyázni, borozgatni, majd elraktuk magunkat éjszakára.
Másnap reggeli után nekivágtunk az a nagy útnak. Volt vacilálás, hogy melyik útvonalon menjünk, végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebbet választjuk, aznap mégis csak frissebbek voltunk még.
Volt kihívás az útban rendesen. Fifty Gábor nézte ki nekünk az útvonalat, ez mondjuk már önmagában gyanús lehetett volna, de a bergfex nem írt olyan durva útvonalat, mint amit aztán megmásztunk. A Donnerkogelig egyébként oké, mentünk 1200m szintet talán, de nem ütköztünk óriási nehézségekbe.

Hát innen indult a neheze. Hegyre le, hegyre fel. Helyenként drótkötél kifeszítve, félelmetes  magasságok mellett. Én persze egy óvatlan pillanatban megcsúsztam és erősen beütöttem a térdem. Úgy gondolom, ha Ingrid nem mondja, hogy terheljek rá mindjárt, akkor lehet hegyi mentők hoznak le. Persze ezután következett 2 komolyabb rész. Szerencse, hogy Attila már klettersteigozott és az ő tapasztalata abszolút jól jött, mikor hova lépjünk, hogy tartsuk magunkat.
A végére már az idő sem volt olyan kedvező, de a szerencsénk az volt, hogy a nehezebb részeket megúsztuk eső nélkül, különben ott maradunk.

Lényeg a lényeg, nagyobb sérülés nélkül leértünk és fél 7 körül el is értük a Hüttét. Az első csalódás az volt, hogy a tusoló nem működött... Pedig mindegyikünk egy jó tusra várt. A vacsi legalább finom volt és meleg, cicamosdás után pedig ismét leültünk kártyázni, beszélgetni jó kis hazai pálinka mellett. Az megmutatkozott, hogy az osztrákok is tudnak mulatni. Több társaság is volt ott, akik aztán elkezdtek gitár mellett énekelni. Mi aztán 11 körül elraktuk magunkat, füldugóval felszerelkezve azért lehetett pihenni már. Éjjel még egy fájdalomcsillapítót bevettem, jól bekentem a térdemet és megbeszéltem vele, hogy reggelre kipiheni magát, hogy le tudjak menni normálisan a hegyről. Meg kell mondjam, bevált. Éreztem azért, ahogy terheltem, de közel nem volt olyan rossz, mint előző este. 

Reggeli után gyönyörködtünk a tájban. Szinte nem lehet szavakba önteni a látványt, ahogy a felhők körül ölelték a környező hegyeket, ragyogóan sütött a nap, napfürdőztünk picit :) - meg kell mondjam, szerencsére az időjárást tekintve sem volt igaza a bergfexnek, mert viszonylag sok esőt mondtak. Azért sikerült egész jól megúsznunk mindkét nap. Épp csak a végére kezdett esni.

Jó kis ebéd után aztán mi Tündével a felvonót választottuk a térdünk miatt, a többiek azonban gyalog mentek le a hegyről. 

Hazafelé 3an megálltunk Gmundenben, gyönyörű volt, ahogy a nap tűzte a szemközti sziklákat. Sokat nem időzhettünk, mert aztán jött a vihar. Meg hát haza is kellett érnünk azért.

Összességében egy nagyon jó kis hétvége volt. Nagyon jó csapat jött össze, tényleg támogattuk egymást mind lelkileg, mind testileg, hogy egyben leérjünk a hegyről.

Mindemellett tanulságos is volt: nem szabad egy dolgot alapul véve dönteni és kell egy térkép tájékozódni. Anélkül többet nem szabad ilyen túrának neki vágni!

Maratoni gondolatok

Az utóbbi időben nagyon sok a program és időnként érzem, hogy besokallok. Tévedés ne essék, pillanatig sem akarok panaszkodni, hisz élvezem, hogy ÉLEK és igyekszem bepótolni mindazt, ami az elmúlt évekből kimaradt.

Az összes augusztusi hétvégére akadt valami program, s ez szeptemberben sincs másképp.
Voltak jó ki összejövetelek, Gabi szülinapját ünnepeltük, túráztunk, s persze volt készülődés a Wachau maratonra is, ahol 2 csapattal, 2 félmaratonossal és 1 maratonossal indultunk.
Nekem a felkészülés nem ment olyan jól, nem is voltak jó idők, bár az eső nem szokott zavarni, de az évszakhoz képest hűvös idő, a meleg szoba és a lustaság sokszor visszatartott. Pedig májusban olyan szépen terveztem és készültem is még. Na meg a vádlim (sérülés vagy lelki ok, fene tudja) az mindig visszatérő gond volt...
Most erről az élményről írok picit bővebben, mert még annyira nem is tudom felfogni...
Foglaltunk szállást, hogy rápihenjünk a futásra. Szombaton nem volt túl szép időnk, így viszonylag későn indultunk (meg hát pénteken elmentünk picit kikapcsolódni is). Délután tettünk egy kis sétát Kremsben, este néhány pohár bor mellett elbeszélgettünk és aztán tényleg időbe ágyba is bújtunk. No igen ... Nagyon fáradt voltam és éreztem, ha tényleg jól akarok teljesíteni, ki kell aludnom magam. Tudat alatt biztosan ez a kényszer volt, ami aztán persze nem hagyott aludni. Még a kis relaxációs zeném sem segített :( Talán 3- 3,5 óra alvással érdekes módon nem ébredtem fáradtan reggel fél 6kor. De izgatott voltam és szerettem volna már túl lenni rajta, holott tudtam, hogy majd dél környékén jön el az én időm.
Optimális futóidőnek indult, hűvös volt és szemerkélt az eső. 4en későbbi vonattal indultunk.
Nem titkoltam azt a vágyam, hogy továbbfutok Andival, aki váltott engem, s ezzel lefutom a félmaratoni távot. Reggel azonban nem éreztem úgy, hogy menne ... de nem adtam fel, gondoltam megvárom hogy érzem magam a 12 km végére, és majd ott és akkor döntök.
Andrással sokat beszélgettünk, míg vártuk a váltópajtikat, bemelegítettünk és persze gyönyörködtünk a tájban. Mire odaértünk a vonattal, már ragyogóan sütött a nap, aminek én annyira nem örültem - nem szeretek nappal futni, napsütésben meg pláne nem. De talán kellett ez is ahhoz, hogy bizonyítsak magamnak - de erről még később.
Érdekes volt a 12 km. Féltem a távtól, hisz ennyit csak egyetlen egyszer futottam és fogalmam sem volt róla, hogy fogom bírni. Az első és egyetlen eddigi versenyemből kiindulva tudtam, hogy a tömeg hajtani fog. Megfogadtam, hogy lassan futok az elején, erre olyan időket mentem, amit tán még sosem futottam úgy, hogy nem is éreztem a gyorsaságot. Meleg volt ... de csak futottam és futottam. Hol a táj, hol a pálya szélén tapsoló és drukkoló emberkék, hol egy egy futótárs adott erőt és energiát. Volt néhány hol pont és voltak sétálós szakaszok is. Az utolsó pillanatig nem döntöttem el, hogy fussak tovább, vagy fejezzem be.
Vívódtam ... kinek akarok bizonyítani?! Egyáltalán bizonyítani akarok?! Kell-e feszegetnem a határaimat?! Miért nem elégszem meg azzal, hogy az 5 km ismét megvolt 30 perc alatt és a 10et is 1 óra 3 perc alatt lenyomtam (kb úgy, mint tavasszal versenyen). Mire a váltóponthoz értem, picit el is fogyott az erőm. Átfutottunk a mérőponton, megkaptam a kis motyóm (ebben volt a váltóruhám), s akkor lettem igazán bizonytalan. Akartam folytatni, ugyanakkor csomaggal nem volt egyszerű. Onnan az 1. és a 2. km ebben is telt. Nagyon vicces volt, ahogy tettem fel önmagamnak a kérdéseket. Végül úgy döntöttem - mivel a vonatra 1 órát kellett volna várnom, s így sem tudtam volna a váltó többi tagjával a célba futni - hogy megyek, ahogy bírok. Motyó a jobb kezembe, aztán irány :)
Sztem az utolsó szakasz felét szinte sétáltam, de nem érdekelt. Csak az lebegett a szemem előtt, ahogy befutok a célba, örömittasan, hogy igen, megcsináltam! El nem tudom mondani mennyi holt pont volt, de valahogy a bizonyítási vágy átlendített. Elsősorban persze magam miatt csináltam, hogy én büszke lehessek önmagamra. Hogy elmondhassam, hogy igenis akaraterőből le lehet ezt futni. Másrészt pedig nagyon sokan kételkedtek, még ha nem is mondták, hogy képes vagyok rá. És rá akartam cáfolni. Az idő nem érdekelt, csak hogy végigmenjek!
Sokszor elpityeredtem az utolsó kilométereken, hogy atya ég, ezt most tényleg megcsinálom. Még én magamnak sem mertem elhinni. Mikor kiderült, hogy a telóm máshogy méri a távot, s mikor megláttam, mennyi van még hátra, mikor azt gondoltam már csak pár száz m van, volt még 1 km ... Ott letörtem és gondolkoztam, hogy kiállok... De aztán megláttam a többieket! Móni úgy örült nekem, lepasszoltam a felesleges cuccot neki, s onnan már csak magam futottam - furcsa is volt :D
A célba érve azt sem tudtam hol vagyok. Kimondhatatlan érzés volt. Fáradt voltam, de nagyon nagyon boldog.
MEGCSINÁLTAM! Bár nem hivatalosan, de megvan a félmaratonom, ca. 2,5 órával... Jövőre a VCM-en pedig majd már hivatalos is lesz!

Nagy tanulság volt ez nekem. Minden ellene szólt ... nem voltam jó formában, női gondjaim is voltak, vádlim is vacakolt, keveset edzettem, keveset aludtam és még a nap is sütött... na meg a váltóruhám ... azt nagyon le kellett volna adnom, akkor minden könnyebb lett volna.
A tanulság az számomra, hogy tényleg minden fejben dől el! Ha valamit el akarsz érni, akkor pakolhatnak rád ezer súlyt, görgethetnek eléd ezer akadályt, akkor is meg tudod csinálni, ha hiszel magadban! Ennyire egyszerű a képlet!

Az első versenyem után azt mondtam, oké, ez kipipálva, innentől fuss magadnak, hisz magadnak futsz, mert futni jó, az egy életérzést ad... Nem kellenek versenyek. Ennek ellenére mondtam, hogy oké, nevezzünk be csapatban, mert az milyen jó lesz ... Most úgy érzem, kellenek ezek a versenyek. Hihetetlen a hangulata önmagában is, de így, hogy többen voltunk, ez még adott egy pluszt!

Örülök, hogy bekerültem ebbe a társaságba, örülök, hogy az életem új irányt vett anno, 1,5 éve. Hálát adok minden elém gördített akadálynak, minden egyes pillanatnak, amit megélhetek. Mert a nehézségek ellenére szeretem az életem, élvezem minden pillanatát!  S talán ez is a legjobb zárszó :)

Telnek a napok, hetek ...

Jó régen írtam már bejegyzést. Ez részben annak köszönhető, hogy felpezsdült az élet, sok volt a program és tennivaló, másrészt viszont a maradék időmben inkább pihentem, mint hogy gép előtt üljek.

A bringa túra után még volt egy kis időm otthon, sikerült töltődnöm. Sok dolgot beterveztem még, de ilyen vagy olyan okból aztán elmaradtak.
Időrendi sorrendben Tamás szülinapja következett, Hartán. Nagyon jó kis buli volt és tanulságos is számomra: bort pálinkával NE keverj! Nagyon beteg voltam, olyannyira, hogy másnap semmit nem ittam vízen kívül. De a hangulat, a társaság ismét adott volt és megismerhettük Tamás párját is. :)

A szülinapi hétvége után vissza kellett rázódnom a dolgos hétköznapokba. Be kell vallanom, nehezen ment. Egyre kedvetlenebbül járok melóba. Érzem, hogy őröl fel, szép lassan és egyre erősebben tombol bennem, hogy: VÁLTS!!! Annak ellenére, hogy bár picivel (elviekben) többet kell dolgoznom, de kapok fizetés emelést. No ennek mértékéről majd jövő héten tudok többet, de ugye sok kicsi sokra megy és örülünk minden apróságnak :)

Ezután következett a RAX. Hú, hát az egy nagyon emlékezetes 2 napos túra marad - főleg hogy már reggel eltévedtem, pedig csak a találkozó helyet kellett volna megtalálnom :) 18!!!!an mentünk fel a hegyre, elég komoly szintemelkedés produkálva - szerencsére a józan ész győzedelmeskedett és egy szolidabb útvonalon mentünk fel, mint az eredetileg tervezett - itt meg kell említenem, hogy az eredeti útvonalat látva, gyorsan megkötöttem az éves Alpenverein tagságot, hátha hegyi mentésre szorulok. Így is kemény volt, de egész jól bírtam, önmagamhoz képest. Felérve megittuk jól megérdemelt sörünket, majd ismét útra keltünk picit. A vacsi elfogyasztása és önmagunk rendbe tétele után jöhetett ismét a jókedv, móka és kacagás. Activityztünk, de nem ám akárhogyan! Fiúk kontra lányok. Jó, mondhatnám, hogy a józanság győzedelmeskedett az alkohol felett, ám mégsem :P Szóval mi lányok legyűrtük a magukat nagyon agyafurtnak gondolt pasikat :D

Régen nevettem annyit, mint akkor. Éjjel persze valaki nagyon jól aludt, valaki nagyon rosszul - én az utóbbiak táborát gyarapítottam. De hát mit vár az ember, ha másik 6 társával van összezárva egy szobába - és akkor nálunk még nem is nagyon horkoltak.

Az ereszkedés már könnyebben ment, legalábbis én nagyon élveztem. Egy tartalmas késői ebéd után érkeztünk vissza Bécsbe. Nagyon jó élmény volt! Még sok ilyet! :)

A dolgos hét után jöhetett Ági barátnőm lánybúcsúja. Elég nehezen indultam neki, nagyon fáradt voltam és nem éreztem toppon magam - végül később is indultam, mint terveztem. Orsival már ezer éve nem találkoztunk, de jót beszélgettünk - a buli után náluk aludtam. Jött Zsófi is, a lakótársam és a csajok jó részét már azért innen onnan, ha mást nem hallomásból ismertem. Azt gondoltam, anyukák lévén majd kis lightos party lesz, 10kor lelép mindenki. Aha ... én már 11kor bealudtam volna, a többiek még nagyon  kis virgoncak voltak. Arról nem beszélve, hogy majdnem szégyenben maradtam, annyi koktélt megittak - én rosszabbul bírtam az alkoholt :D 

A buli utána förtelmes volt. Amit ott nyomtak, azt zenének nem lehet nevezni, de ebben szerencsére az ott lévők 99%a osztotta a véleményünket, kb 3 ember táncolt. De az élmény szupi volt, lightos kis lánybúcsút hoztunk össze, s a végén mindenki derült :)

Vasárnap aztán jöttem vissza Bécsbe, s ismét kezdődhetett az újabb munkahét. Szerencsére csak rövid... Szerdán sokat dolgoztam, de csütörtökre csak pár órára kellett átmennem. Összeraktam a maradék kis motyómat és indulhattam Sopronba Alíz barátnőmhöz. Szerencsémre Zoli is ment haza aznap, s hozzá betársulhattam, így még kellemesen is telt az út. Úgyis már nagyon régen beszélgettünk.

Amikor már kezdtem érezni, hogy kimerülésemet lassan nem lehet überelni, akkor jött persze az esküvő :)

Csudiszép napokat töltöttem Alízékkal. Annyira tündéri a kislánya, már már idillinek mondanám az ő kapcsolatukat. Annyira jó volt látni, s ilyenkor persze elgondolkozik az ember, mennyire jó lenne egy ilyen csöppség. Eleinte kis bátortalan volt, de aztán szépen belejött.

Az esküvő is nagyon jó volt. Külső szemlélőként szinte tökéletes :) És persze a 2 szertartáson (egyházi, polgári) is meghatódtam, aztán pedig a kisfilmjük vetítésén ... Addig bírtam, míg meg nem jelent a "főiskolaibankettesközösbarátnős" képünk :)

Be kell vallanom, azért volt egy pillanat 1 óra táján, amikor erős depresszív hangulat fogott el és inkább kimentem levegőzni 1 órácskára. Sok sok gondolat motoszkált a fejemben, az elmúlt 1 év történései. Megelevenedtek kellemes pillanatok és előjöttek elég mély érzések is. De ez Ágiék nagy napja volt és nem akartam, hogy mindenki ott siránkozzon felettem. Végignézve, hogy a barátnőim mind a férjeikkel vannak - gyerekek a nagyszülőknél (jó Alíznál más a helyzet, de a maga módján az ő élete is sinen van), én meg egyedül, mint a kisujjam, az nem volt jó érzés. De sikerült átlendülnöm, s végül fél 4kor hagytam el a tett helyszínét :D

Az esküvő utáni hetem szabad volt. Kellett is a pihenés, de annyira nem feledkezhettem bele. Végre el kellett kezdenem a diplomám elismertetésének folyamatát. Össze van szedve minden papírom, az önéletrajzom is alakul (ezúton is köszönöm Móni és Zsuzsi közbenjárását, na meg a többi kis segítőét is). Szóval ez a része lassan rendben, s akkor mehet postára. Voltam tanfolyam ügyben is érdeklődni, szeptember végén mehetek vissza, akkor majd arról is többet tudok.

A hétvégét otthon töltöttem. Végre a laptopom is újratelepítettem (na ehhez azért kellett távsegítség) - aki legalább havonta egyszer eljátssza, annak biztos egyszerű ... én aki 3 évente max 1x, nehezen boldogul :-/

Sokat pihentem és töltődtem, pedig volt azért mászkálás is rendesen.

Kivégeztem egy könyvet is tegnap, még mindig imádom Robin Cook stílusát, bár ennek most nagyon kis kurta furcsa vége lett.

Ma pedig már a bankban rendeztem a lejáró bausparkassem ügyeit. 

Most viszont már nagyon fáradt vagyok,úgyhogy ideje ágynak dőlnöm és kialudnom magam. Még talán elindítok egy filmet, aminek aztán a zümmögésén elalhatok ...

Bringatúra és egyéb apróságok

Vicces volt a pakolás. Igyekeztem nem túl sok dolgot magammal vinni, csak a legszükségesebbeket és jól is sikerült megválogatnom a dolgokat, mindenből annyira és arra volt szükségem, amit vittem.

Kalandosan indult a nagy utazás. Kinéztem egy buszt, majd találtam egy vonatot, s ez utóbbi mellett döntöttem. A csavar ott kezdődött, hogy menetrend szerinti indulás előtt 15 perccel bejelentik - mikor venném a jegyet - a vonalon vágányzár van, a vonatpótló busz 10 perce elment. Neeeeeem, nem készültem felrobbanni. Dupla annyiért, átszállással, 1 óra csúszással persze odaértem volna Tapolcára. Természetesen az eredetileg kinézett busz akkor már rég elment. Szerencsére anyumék vittek be Győrbe, így átbattyogtak velem a buszhoz, gondoltam hátha szerencsém lesz ... na és volt is :D 4 percem volt a veszprémi buszig, amire gyorsan felpattantam, ott átszálltam a tapolcaira és addigra érkeztem éppen pont, mint a többiek :)

Dóri és Zoli is csatlakozott hozzánk első nap. Nem is sorolom mi mindent csináltunk a 4 napban, szuper időnk volt, jó etapokat lőttünk be, így kényelmes tempóban tudtunk tekerni. Kajáltunk, pihentünk közbe és mindig késő délután/este értünk a szállásra. Ott aztán jöhetett a megérdemelt csobbanás. A Tóniéknál töltött VB döntős este volt a kivétel, akkor a cél előtt 2-3 km-el elkezdett esni az eső és nem is akart abbamaradni. Ennek ellenére a paprikás krumpli megfőtt, a végére elállt az  eső, jöhetett a sátor állítás, majd a meccs. Na, a 3 éjszakából ott aludtam a legjobban. Első éjjel hajnalban fáztam, utolsó éjjel meg a nagy és zsúfolt kemping hátrányait tapasztaltam meg - nem egyedül. Horkolás, köhécselés, hajnalban már gyerekzsivaj és társai. No de sebaj.
Kerek kis napok voltak, nagyon élveztem, végre kikapcsoltam. És bár indulás előtt ott tartottam, ha hazajövök irány Bécs (megszoktam már, hogy nem kell minden mozdulatomról beszámolni és nem kérnek számon - na ezt otthon megint megtapasztaltam. Nagyon szeretem a szüleimet, szeretek itthon lenni, de akkor kezdett már sok lenni, pedig még csak pár napja voltam itthon.). Na de a társaság, a kikapcsolódás jót tett.

Egy napot rászánva az esküvői ruhavásárra, anyummal elmentünk shoppingolni. Mondanom sem kell, az első helyen, az első ruhába beleszerettem. De az ára miatt (majdnem dupla annyi volt, mint amit rászántam volna) még futottunk pár kört. Nagyon sokat próbáltam, de egyik sem tetszett úgy és állt úgy rajtam, mint az első álomruha. Vannak kétségeim, nem-e túl sok, dekoltázs, stb, de nagyon csini, letisztult és elegáns. Olyan Annás - nagyon magaménak éreztem :)

Ezek a napok már tényleg a pihiről szólnak. Voltunk pancsolni a familyvel, meg egy házaspár ismerőssel. Én jókat szaunáztam. Ma sokat napoztam és a lakásban is tettem vettem, olvastam, filmeztem és ez vár rám az elkövetkező napokban is.
Még lesz egy ügyintézős, vásárlós nap, talán a hétfő és csütörtökön is be kell ugranom néhány futós cuccért (akkor lesz akcióban), tervbe van egy kirándulás, aztán névnapozás és pénteken megyünk le Hartára Tamáshoz szülinapot ünnepelni.
A futások rendre elmaradnak és a nagyon betervezett napirendemet sem sikerült összeállítani, de nem is akarok rajta stresszelni most. Ellustultam picit, de néha ez is kell. Már csak 1 hét szabim van és úgyis jön a mókuskerék. Az augusztus meg totál be van táblázva. 2 napos Rax buli, lánybúcsú és esküvő, utána meg hazajövök és el is ment a hónap, meg vele együtt a nyár.
Ez az egy rossz egyébként, hogy nem én osztom a szabadságom. De valahol meg jó is azért, hogy sokkal több szabim van így, mint egy átlag dolgozó embernek. Jövőre már terveim szerint ez is más lesz....

Szabadság, szervezés

A szabadságom óta nem jelentkeztem.
Az utolsó két munkanapom elég húzós volt, sok melóval, keveredéssel, de aztán jöhetett a megérdemelt pihenés. Kedd este elmentem frizbizni, szerdán reggel még be kellett mennem az embergyerek iskolájába az ottfelejtett kabátját elhozni (csak hogy jól induljon a szabadságom), aztán robogtam haza. EU kártyát intéztem az unokahúgomnak, aki már hatalmas izgatottsággal várt otthon. Összepakoltunk neki és csütörtök kora reggel már robogtunk is ki Bécsbe.
Jó kis 4 nap lett volna, ha vasárnap már nem délelőtt kellett volna visszaindulni (de így is örültem, hogy pár napot velem tölthetett).
Azért a 3 nap is jó volt, folyamatosan mentünk. Eldöntöttem, hogy nem sütök és nem főzök és ez nagy könnyebbség volt. Egyedül a napi szendvicseket meg a reggelit készítettem el.
Becsatlakoztunk a Barbi és Zsuzsi vezette SCA csapathoz, voltunk múzeumban, állatkertben, óriáskerekeztünk, összességében kerek napok voltak. És meglepően jó volt a kiscsaj, rosszabbra számítottam, több hisztire és több ellenkezésre :D Azért vasárnapra így is elfáradtam.
A hét már a pihenésé volt. Voltam dokinál, aki megnyugtatott és ez bearanyozta a szabadságomat :) Elmentem fodrászhoz és meglátogattam Anikó barátnőmet Luca babájával. Mindig is szép volt a csaj, de nagyon jól áll neki az anyaság, csak úgy virul. Bár furi, olyan szürreálisnak és hihetetlennek tűnik, hogy anyuka lett és az a csöppség a karján az ő pici babája :)
Azt gondoltam, majd őket látva megjön a kedvem az anyasághoz, de nem. Még nem jött el az az idő, úgy érzem. Időm van, pasi meg úgysincs a láthatáron, úgyhogy ezen nem is kell stresszelnem egyelőre :)

Voltak terveim a szabimra, el akartam menni Passauba, de ezt a programtervet töröltem. Vettem futócipőt - ez már időszerű volt, a régiben több, mint 700 km benne volt -, sátrat, augusztusban meg esküvő - arra még ruha is kell - és lánybúcsú és mind e mellé persze szeretnék a bécsi csapattal is ide oda mászkálni és minden nem fér bele sem időbe, sem keretbe.

Azt még nem adtam fel, hogy 1-2 napra magányomba zárkózok és elmegyek valamerre, de lehet majd csak itthon.

A hét a balatoni bringa túra szervezéséé is volt. Lefoglaltam a szállásokat, részleteket egyeztettünk, most úgy tűnik minden a helyére került, már csak indulni kell - na meg nekem bepakolni, az jó kis mulatság lesz még :D
Várom a sátrazást. Gyerekként is imádtam sátorban aludni és ez nem változott azóta sem. Csak az időnk legyen jó, a többi nem számít :)

Erkélyparty vol.1

Szuper volt a pénteki napom! Nem volt sok melóm, azt is én osztottam be, így viszonylag korán végeztem.
Még bevásároltam az utolsó fontos dolgokat, otthon előkészítettem a terepet és jöhettek a vendégek :)
Jó kis party lett. Izgultam, hogy mikor jelenik meg valamelyik szomszéd, hogy hangosak vagyunk, de egyrészt nem voltunk olyan nagyon hangosak, másrészt meg jó fej szomszédaim vannak. ;-)

Szóval szépen lassan érkeztek a vendégek, mindenki hozott valami enni, inni valót, én is sütöttem és készítettem néhány kenyérre kenhető pástétomot (sikert arattak, még a lencse is - pedig azt gondoltam a srácoknak bizti nem fog ízleni). Tóni sokat segített a kiszolgálásban, felszolgálásban, egyedül nem is bírtam volna. Jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, jó volt a hangulat. Olyannyira, hogy Gabiék és Dávid negyed 3kor mentek el :D

A szombati is egy nagyon kerek kis nap volt. Tudtam volna még aludni, de 10kor kimásztam az ágyikóból (fél 4kor feküdtem le végül), eltakarítottam a maradék romokat, elmentem shoppingolni, majd hívtak az Alte Donauhoz pancsolni (nem szeretem a Duna vízét, így csak napoztam). Utána a Kanalhoz mentünk meccset nézni, s a napot a Donauinselfest helyett Barbiéknál zártuk. Kaptunk isteni finom hortobágyi palacsintát.
3 napja nem igazán tudok enni, de azt még most is bevállalnám :))
Hazafele leszálltam korábban a metróról és sétáltam egyet. Nagyon jól esett, kellemes nyári este volt.

A mai napot pihenéssel töltöttem. Kialudtam magam végre :) délelőtt napoztam, aztán szépen elrendeztem a tennivalóimat, s közben egyet egyet elfeküdtem szunyókálni. Kellett már egy ilyen nap. Késő délután bevágtam magam egy kád forró vízbe (vagy elfeküdtem, vagy huzatot kapott a nyakam, de alig bírom mozgatni - voltaren és sport krémen túl is), hátha az segít. Ideig óráig jó is volt. Ez biztos megint lelki eredetű - makacs nőszemély vagyok, mese nincs. Úgy volt, hogy találkozok Zolival, van mit megbeszélnünk, de végül eltoltuk holnapra. Remélem összejön.

Már csak 2 nap meló van és megkezdődik a jól megérdemelt szabadságom :)))
Kerek hétvége volt, hosszúnak is tűnt a sok progi miatt és feltöltődtem. Nagyon kellett ez már nekem!

Vegetálva,de az újjászületés útján

Ez a hét nem az én hetem ... Már nagyon érzem a szabadság szelét és kimondhatatlanul várom! És vágyok a levegő változásra!

Az életem nem egészen úgy alakul az utóbbi időben, ahogy szeretném és ezért senki mást nem okolhatok, mint saját magamat. Picit úgy érzem, kimerültem, elfáradtam és nincs tovább. Élvezem minden percét annak a pörgésnek, ami körül vesz, de éppen ezért nem volt időm csak magammal foglalkozni. S most ennek iszom a levét. Kiégtem. S be kell ismernem magamnak, hogy most kell a pihi, hogy csak magam legyek. Átértékeljem az életemet, mi az amit elértem, amit el akarok még érni. Mire vágyok, hol vannak a korlátaim, s a legfőbb dolgot kell megtanulnom, hogy önmagamban vagyok biztonságban és senkire nincs szükségem ahhoz, hogy boldog legyek. Túlságosan ragaszkodom az emlékeimhez, emberekhez, akik közel állnak és álltak a szívemhez. Őket el kell engednem. Ez különösen fájó, ha egy olyan embert kell elengedni, akire az életemet is rábíztam volna gondolkodás nélkül. Akit félszavakból megértettem, mert annyira egy hullámhosszon voltunk. S ez már múlt idő. Ha már nem tudunk pozitívan hatni egymásra, akkor mese nincs, változtatni kell. Lazítani a kapcsolaton. És ez ugyanúgy fáj, mint minden változás az ember életében.

Ezzel a szabadsággal életem egy teljesen új fejezete kezdődik. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Azt tudom, hogy most össze kell szednem magam, terveket szőni, célokat kitűzni, határidőkkel. Mert máshogy nem működik.

Péntek estére összehívtam egy kisebb körű (a lakás és az erkély szűkössége miatt) erkély partyt. Remélem jól érzi magát majd a nép és hogy én is picit összeszedem magam. Ha nem készültem volna ennyire előre, lemondanám ... meg a balatoni bringázást is. Nem vagyok nagyon társasági hangulatba. De ha egyszer valamit megígértem, azt be is tartom, bármi áron.

Jövő héten hozom ki az unokahúgom, kíváncsi vagyok, hogy bírom a kis kamasz hisztiit és hangulatingadozásait. Bár szerintem nem lesz gond :) Én igyekszem türelmes lenni, ő meg majd szépen alkalmazkodik picit hozzám.
Anyuékkal is jó lenne elmenni valamerre pár napra, majd kiderül mikor és mi lesz belőle.
Idén is tervezek pár napot csak egyedül tölteni. A fejemben erősen motoszkál Passau gondolata. 2-4 nap, csak én, meg a 3 folyó városa (Deriflüssestadt) :) Gyönyörű az a rész, ahol az Inn, az Ilz és a Duna találkozik. Olyan kis nyugodt, melankólikus városnak tűnt néhány éve, első blickre. És éppen erre vágyom most. Nyugalom, csend, béke, magány és gondtalanság...

Hosszú hétvége

Úgy is volt, vasárnap kimentem futni és lenyomtam 10 km-t. Egyszerűen szuper volt! Bár a vádlim még mindig rendetlenkedik, arra jobban oda kell figyelnem. És persze be kell szereznem egy új futócipőt, mert ebben már benne van bő 700 km és érzem, hogy nem azt nyújtja már, mint az elején.

Rövid volt a munkahét, de sokat melóztam, volt tennivaló bőven. Estére mindig nagyon fáradt voltam, de ettől függetlenül minden nap volt progi. Hétfőn Gabi, Tóni és Marci ugrott fel, hogy megbeszéljük a balatoni bringra túra részleteit. Kedden délelőtt megcsináltattam a Vorsorgeuntersuchungot (a héten lesznek eredmények - csütörtökön megyek vissza), este pedig a szokásos frizbi után megint elmentem futni. Éreztem a vádlim rendesen :-/
Szerdán Wungarn est volt, de ott nem maradtam túl sokáig. Néhány ismerőssel összefutottunk ott, majd csatlakoztunk a Kanalon egy másik csapathoz, meccset nézni. Végül én maradtam a srácokkal (Ádám, Dávid, Zoli), ők söröztek, én meg alma fröccsöztem és jókat beszélgettünk. Éjfélkor még ettünk egy falatot a Schwedenplatzon. Én onnan hazasétáltam és  2 körül ágyba is kerültem.
Csütörtökre Zsuzsi tervezett egy kis bringázást. Vaciláltam menjek-e vagy maradjak, mert dolgom lett volna itthon is, de végül mégis elmentem. Tekertünk egy jót. Ott volt Zsuzsi tandem partnere is, így tudtam egy kicsit a németemet is gyakorolni :)
Hazafele beugrottam Mónihoz, éreztem, hogy beszélnünk kell és jó is volt, hogy felmentem hozzá :)
7re sikerült hazaesnem. Még reggel bedagasztottam az egyik sütit, azt gyorsan összedobtam, meg 2 másikat is és megint éjfél lett. Még készülődtem az elkövetkező 3 napra, hiszen Dávidhoz mentünk Salgótarjánba és Zoli reggel 8ra ígért jönni értem.
6kor keltem, hogy még összepakoljak és mindent elrendezzek, amit éjjel már nem volt erőm. Felvettük Tóniékat is és fél 9kor már úton voltunk :)
Beugrottunk Zoliékhoz, ahol az anyukája már reggelivel várt minket. Kész terült terülj asztalkám volt sok sok finomsággal. Hosszú volt az út, de sokat nevettünk, beszélgettünk. Dávidék lejöttek elénk és beugrottunk bevásárolni.
Dávid egyébként szuper házigazda volt. Vacsira lecsót csináltunk, ki ki közben felállította a sátrát, s folyamatosan érkeztek az emberkék. Jó kis este lett :) Tiszta tábor hangulata volt. Volt tábortűz, Dávid gitározott és énekeltünk. Ettünk és ittunk. Beszélgettünk, táncoltunk, ahogy kell.
Én fél 3kor feküdtem le, de fél6ig egy szemhunyást nem aludtam. Hol azért, mert fáztam, hol azért mert a társaság egy része még bulizott. Aztán 4 után kikukucskálva a sátorból leinvitáltak naplementét nézni (én biztos voltam benne, hogy a dombok mögül majd csak 1 óra múlva bújik elő).
A nép elvonult, csend lett, én meg úgy gondoltam, ha már eddig fent voltam, azt a fél órát már kibírom és megnézem ahogy előbukkan a napocska. Gyönyörűséges volt.
Sokat nem aludtam, tán 3 órát. Reggeli mosdás, reggelizés után pedig elmentünk túrázni egyet. Talán jobb lett volna maradnom. Az emelkedőket nehezen viselte a vádlim. Visszaérve tettünk még egy bevásárló kört Dáviddal, vacsiztunk és én elfeküdtem, mert hihetetlen fáradt voltam. Sikerült is 2 órát aludnom. Pici frizbi, ami felélesztett és indulhatott az este. Én még talán életemben nem ittam ennyit egyszerre és nem is éreztem ennyire jól magam nagyon nagyon régen. Erősen spicces voltam, de szerintem abszolút vállalható volt :)
Na aznap sem sokat aludtam. Utolsók között bújtam ágyba 3kor. 6ig aludtam, mint akit fejbe vertek. Onnantól már csak 1 órát. Lassan éledezett  a csapat. Pakoltunk, megettük a maradékokat, tettünk egy röpke túrát, majd Dávid anyukája várt még minket egy kávéra és sütire, s  fél5kor indultunk haza.
Beugrottunk hozzánk (Gabi, Tóni, Zoli, Dávid és Bea) , bemutattam a szüleimet, ettünk egy falatot, megmutattam nekik a Duna partot és indultunk Zoliékhoz. Ott ismét egy isteni sütit kaptunk (túrótorta, aminek a receptjét szintén elkértem), Zoli bepakolt és indultunk is. Én fél12re értem haza.
Csak annyit erőm volt, hogy beleessek az ágyba. Minden tekintetben hosszú hétvége volt, de ismét nagyon jó társasággal, sok sok nevetéssel, egy két mélyebb beszélgetéssel fűszerezve. Nem is tudom igazán szavakba önteni.

Hétfőn nagyon nehezen mentem melózni. Este csak arra vártam, hogy leüljek és picit magammal foglalkozzam, visszatérve a hétköznapokba, nőnek érezzem magam.
A kedd sem indult sokkal könnyebben. Akármennyire mondogatom, h majd alszom, ha meghalok, azért érzem, hogy a szervezetem regenerálódna. Ennek ellenére elmentem megint frizbizni, s kilátásba helyeztem egy futást is, de végül azt mégis kihagytam.
Most meg gondoltam befejezem ezt a pár sort, amit reggel kezdtem el :)

Jövő héttől  szabadság, már hihetetlenül nagyon várom!!!! Főleg, hogy jön Mesi velem ki :) Remélem élvezni fogja minden pillanatát. Én igyekszem mindent megtenni érte ...

UI: Képek a folytatásban,  ha megkapom őket Zolitól :)

Fürdözes, foci es dolgos hetvege otthon

Szerdan eletemben elöször fürödtem Becsben a Dunaban. Na jo... Annak holtagaban. Viszonylag kesön vegeztem, nem volt semmihez kedvem es el is bizonytalanodtam, hogy akarok-e egyeltalan fürdöruhat huzni (önertekelesem es önelfogadasom megint a beka segge alatt). De eröt vettem magamon es ugy döntöttem, el kell fogadnom magam olyannak, amilyen vagyok es persze tovabb dolgozni azon, hogy olyan legyek, amilyen lenni szeretnek...
A csütörtöki estet pihenesre szantam. A dokinal eleg hamar vegeztem (meg is van a velemenyem az ellatas szinvonalarol - kertem is otthon privatban idöpontot, mert a sajat dokimban es szememben azert jobban bizok). Kineztem megint egy turacipöt (persze felesleges kört futottam - az egiek sem akarjak, h turacipöt vegyek :D), aztan Ingriddel futottam össze, akitöl elhoztam Ati satrat es csacsogtunk 1 orat :)
Zoli hivott meg közben, hogy felugrana meg meccsnezes elött, s mondtam meglatom, lehet vele is tartok. S ugy is lett :) A Becsben töltött 7 evem alatt nem volt ilyen es nem is tudtam volna elkepzelni, hogy egy testileg es lelkileg faraszto nap utan meg kimenjek a Donau Kanalra, a kellemesen meleg betonra leülve foci VB-t (!!!!) nezni. Nem bantam meg, hihetetlen hangulata volt. A közösem zümmögött uuuuhhhh- es aaaahhhh-k :D lustig volt es Spaß gemacht :)
Aztan nagyon jo kis hetveget töltöttem otthon es nagyon gyorsan el is telt. :)
Penteken elmentem melozni, szerencsere otthon volt a fönököm es idöben le tudtam lepni. Penteken meg ott volt az unokahugom ( aztan vegül meg szombaton is maradt) es persze mar az elsö 10 percben azt kerdezte, mikor jatszom vele. Ki tud nyüstölni 3 perc alatt. De azert kimentem vele picit tollasozni. Kiderült, hogy a sogornöm kiengedi hozzam julius elejen par napra, annak örültem. Szeretnek sok sok elmenyt szerezni neki. Meg ki kell gondolnom mit nem latott eddig es egy komplett 4napos progit összeallitani.
A szombat eleg lightosan indult, aztan bementünk mi csajok shoppingolni, este megint labdaztam vele, lenyirtam a füvet (apu gyengelkedik es ezzel tudtam segiteni), feltettem a szunyoghalokat az ablakokra (ez minden even az en feladatom, csak iden picit kitolodott).  A szobam kitakaritasa mar mara maradt, de az is meglett vegül.  Viragokat is ültettem, delutan pedig kifeküdtem napozni, szerintem hason elszunditottam, mert eleg piros lett a hatacskam... Most meg uton vagyok vissza Becsbe. Ma valahogy meg maradtam volna, de lesz ma meg kint is dolgom. Holnap este meatingelünk a balatoni bringa tura miatt es arra meg utana kell neznem dolgoknak.
Beszeltem Aniko baratnömmel is, mar nagyon varom a szabit, hogy meg tudjam latogatni öket :) jol megzabalgatom Luca baba összes piciny porcikajat :)))
A heten lesz megint frizbi es hetvegere megyünk Salgotarjanba Davidhoz. Ezt is ugy varom, mint a Petinel töltött hetveget. Tiszta tininek erzem magam, aki varja a nyari taborokat :D

Vonatra szallas elött meg beugrottam nemi frissitöert es tapanyagert az utra. Meg filoztam, hova is menjek... Es itt jön az, hogy mindig minden okkak törtenik. Mar 2 hete is kerestem a Runner's magazint, sikertelenül... Es most itt volt 1db :))) Be is fejezem es beletemetkezem az informaciohalmazba :)

Ahogy olvastam a cikkeket, töltött energiaval. Elötte is gondoltam, hogy kimegyek futni, most viszont mar biztos vagyok benne. Mennem KELL :)))

Pünkösdi hétvége

Pénteken már nagyon be voltam sózva a hétvége miatt. :)
Zoli értem jött 6ra, a többiekkel pedig egy városon kívül eső benzinkútnál, az autópálya mellett találkoztunk, hogy onnan elvezessen minket Peti. Karavánban vonultunk, 4 autóval 7en. Enyhe luxusnak számított, hogy ennyi ember ennyi autóval ment, de a hétvége folyamán nem maradt mindenki végig ott. S végül jól is jött ez így ki.
Szóval a szállás (Petiék nyaralója) elfoglalása előtt bevásároltunk, mi csajok, kibontakozhattunk és jól telepakolhattuk a kocsit :D a srácok meg fizettek és pakoltak a pénztárnál. Mókás volt.
Vacsira pizzákat sütöttünk, közben megérkeztek Renátuszék is és csaptunk egy görbe estét. Elég későn sikerült ágyba bújni, de másnap nem kellett hajnalban kelnünk. 9kor kezdett éledezni a csapat, Zoli közben lelépett intézni a saját ügyeit. A reggeli után pedig nekivágtunk a kék túra kőszegi szakaszának. 20km-es távot tettünk meg, sok sok emelkedővel. Nagyon meleg is volt, de szerencsére a források segítettek bennünket frissen tartani. Az utolsó pár kilométeren már volt szenvedés, de igyekeztünk elütni az időt, elterelni a gondolatokat énekléssel. Egy kis ízelítő:

Visszaérve mindegyikünknek nagyon jól esett a fürdő, hajmosás, tiszta ruha :) Ezután pedig jöhetett a jól megérdemelt vacsora a helyi csárdában, ahol finomabbnál finomabb falatokat kaptunk, nagyon jó áron, kedves kiszolgálással és persze az éneklés itt is folytatódott, még a hazavezető úton is.
Nagyon kellemes idő volt, kiültünk a teraszra, iszogattunk, eszegettünk, jól éreztük magunkat :) Másnap azért időben kellett kelnünk, hogy a távozók időben útnak tudjanak indulni, na meg persze mi is, hiszen 4ünkre várt még egy röpke 10km-es túra. Reggeli után könnyes búcsút vettünk a többiektől, a srácok bevittek Kőszegre egy kocsit (oda vezetett az aznapi túra és hogy vissza már ne kelljen gyalogolnunk, így oldottuk meg). Aznap is szuper volt, sok szúnyoggal, baromi hőséggel (még az erdőben is), de az Óház kilátói panoráma kárpótolt mindenért!
A túra végén beültünk egy étterembe Kőszeg főterén, ettünk egy jót, irány Cák, gyors ruhaváltás és robogtunk tovább a rohonci strandra. Nagyon szép kis környezete van annak a tófürdőnek. A víz nagyon hideg volt és tisztának sem volt nevezhető, viszont kellemes volt megmártózni benne (bár mi Beával nagyon kis bátortalanul indultunk neki). Estére eléggé lehűlt az idő, így fürdés után az emeleten folytattuk az estét, rabló römivel, unoval egy üveg bor társaságában. Viszonylag időben ágyba kerültünk, már éjfélkor (előtte mindig 2 körül sikerült lefeküdni). Másnap időben keltünk, kitakarítottuk a házat, elpakoltuk a cuccaink nagy részét s indultunk Sárvárra, de előtte megnéztük a Jáki templomot.
A Sárvárra jutás és a strandra bejutás is elég nehézkes volt, de megérte :) bejutottunk, csobbantunk, csúszdáztunk, labdáztunk, mókáztunk.
A fürdőzésbe Zoli nővére is becsatlakozott. Én egy nagyon kedves és szimpatikus csajszit ismertem meg benne. Ő picit korábban otthagyott minket. 6körül indultunk végül vissza Cákra, hogy még emberi időben visszaérhessünk Bécsbe. Zolival még beugrottunk hozzájuk, megismerhettem a szüleit is a nővére után. Kaptam nagyon finom gyümölcslevest és a muffin recept mellé egy üveg narancslekvárt is. Már alig várom, hogy kipróbáljam :))

Röviden és tömören ennyi volt a program. De szavakkal le sem tudom írni, hogy mennyire jól éreztem magam, mennyire feltöltött ez a hétvége, annak ellenére, hogy nagy pihenések és alvások nem voltak. Aktív hétvége volt, jó társasággal. Örültem, hogy Beával és Petivel is sikerült beszélgetnem. Annak pedig különösen, hogy Zolival is sikerült végre megint négyszemközt beszélgetnünk, lévén, hogy ő vitt és hozott. Már hiányzott.

Ma nagyon nehezen mentem dolgozni ... kedvem sem volt, a meleg miatt erőm sem ... és sok értelmét nem is láttam, hisz a főnököm és a főnökasszonyom is otthon volt. Ráadásnak meg a takarító nő is, aki halálra idegesített ma. Állandóan beszólt és ezt baromi nehezen viseltem. Aztán 5kor leléphettem, itthon váltottam pár szót Zsófival és robogtam ki a Praterbe frizbizni. Na ma nagyon nem voltam formában ... Szégyelltem is magam, de azért volt egy két jó pillanatom is. Utána beültünk a szokásos frissítőnkre, ezúttal csak almafröccsöt ittam és utána mentem futni. Na, az sem ment olyan jól, de legyőztem magam és a 8km-ből 2őn megint intervall futásokat csináltam. Picit el vagyok keseredve, hogy a formálódásom nem egészen úgy alakul ahogy szeretném ...de ez sajnos a saját akaratgyengeségem ... össze kell most már igazán kapnom magam, mert augusztusban esküvő és tényleg jó formában szeretnék lenni.

No, véget ért a móka mára, aludni kell, mert megint nem fogom kipihenni magam. Pedig holnap fürdőzés az Dunán lesz az esti progi.
Képek még jönnek, meg egy videó is, ha sikerül valahogy elforgatnom, de erőm már nincs foglalkozni vele és feltöltögetni.

Irány Cák - Kőszeg

Elég pörgős héten vagyok túl és még nincs vége :D
Minden nap volt délelőtt és este is valami programom. Hétfőn próbáltam egy tisztességes túracipőt beszerezni, de persze az, amit kinéztem nem volt, ami meg tetszett, nem volt a méretemben .. hát ez az én formám.
Ezen a héten át tettük a frizbit keddre, el is döntöttem, hogy én bizony utána még elmegyek futni. Nagyon elszántnak éreztem magam. Aztán a játék közben már éreztem, hogy ebből nem is olyan biztos, hogy lesz futás, rohangálok én eleget :) Végre sikerült időben kiérnem és a bemelegítésre, kis oktatásra is odaértem.
Utána beültünk szokás szerint sörözni. Megittam egy radlert  és akkor jött a késztetés, hogy ma nekem akkor is futnom kell. Ha többet nem, 3-4 km-t, de mennem kell. És milyen jól tettem, hogy elmentem :)
Végig zakatolt a fejemben, amit Mónikával beszélgettünk és sikerült ismét kiadnom magamból mindent. Úgy érzem jó úton haladok :) Na és a pár kilóméter végül 6 lett és ennek is nagyon örültem.
Tettem bele jó 2 - 2,5 km-nyi intervall futást. Elképesztő, hogy mennyire más izomcsoportokat mozgat meg. Ha alakulni akarok még, akkor ezt mindenképpen folytatnom kell :)
Mónit is áthívtam valamelyik estére, nagyon régen beszélgettünk már kettesben és még itt volt Atitól kapott bor is, amit Mónival "kellett" meginnom :) Szerda este jött végül, jó kis beszélgetős, erkélyezős, csajos napzárás volt. Nagyon jól esett, hogy mindketten meg tudtunk igazán nyílni és a bizalmába fogadott.
Rengeteg dolgot terveztem még aznap estére is, de végül abból sem lett semmi :D
Minden napra beosztottam, mit mikor fogok megcsinálni, de persze, hogy minden ma délelőttre maradt :D Sütés, hajfestés, összepakolás a hétvégére és egyéb női dolgok még ... De végül szinte mindenre sor került. Amire meg nem, azt megcsináltam délután :)
Most már izgatottan, szinte útra készen, körömlakk száradás közben írom ezeket a sorokat :)
Még egy gyors tusolás, felöltözés, pici smink és induláááás :) Már nagyon várom!!! Nem is értem miért vagyok ennyire bezsongva :D
Jó lett volna ma még futni, de nem fért bele sajna az időmbe ... Talán ha 7 helyett 6kor keltem volna. Elvinném a futócipőm, de így is olyan sok cuccom van a sütik miatt, hogy meglát Zoli és kitér a hitéből (az ő autójával megyünk) :D

Robogok is tovább, elvileg ca. 1 óra múlva jönnek értem (előttem felveszi még Petit és Beát), Dóráékkal megy egy benzinkúton találkozunk az autópályán :) És indulhat a karaván. ÉS egy szuper hétvége, csupa napsütéssel, jó idővel, túrázással, lazulással és fürdőzéssel :))

Feltöltődés

Nagyon fáradtan ébredtem tegnap reggel. A szerdai koncert után sokáig élveztem a forró fürdőt és elég későn sikerült ágyba bújni. Vagyis önmagamhoz képest, még normális időben is (éjfél előtt már), de fél 5kor ébresztettek a "madárkák" és indultam haza.
Sikerült a vonaton szunyókálnom, de elég fáradt voltam ennek ellenére. Hazaértem, szusszantam egyet és mentem Mónikához, hogy megápolja a lelkem, feltöltsön, megerősítsen, elindítson valamerre. 2 órát voltam nála és rengeteg dologról beszélgettünk. Család, munka, barátok, na és természetesen pasik... Jó beszélni ezekről a dolgokról kívülállónak, az érzéseimről, a bennem lejátszódó folyamatokról. Nagyon sok dolgot megértettem általa, sok dologra rávilágított és arra is rájöttem, hogy sok dolgot igenis jól látok és érzek. S a legfontosabb, hogy megerősített abban, hogy jó irányba haladok. Tudom mit kell tennem, merre kell mennem, neki "csak" az volt a dolga, hogy megerősítsen ebben. Totálisan feltöltődve, energikusan, optimistán távoztam tőle. Összerakott. Kerek egésznek éreztem magam. Persze, azért még hosszú az út előttem, emésztenem kell és újra újra visszajátszani a beszélgetést, hogy tényleg eljusson oda, ahova kell az okos buksimban. :)

Délután elmentem shoppingolni. Baromi mérges voltam a Dechatlonra, mert meghirdetnek egy akciót és nincs belőle méret?!?! O.o Oké, hogy kifutó széria, de akkor ne hirdessen rá akciót, ha nincs készlete belőle. (kinéztem egy Merell túracipőt - de így marad az eredeti terv, amit Bécsben fogok majd hétfőn beszerezni) No mindegy, legalább vízálló kabátot sikerült vennem. Igaz nem pirosat, amilyet szerettem volna, hanem fehéret, de nagyon tetszik :) (pirosat csak pasiknak gyártanak és abból persze még az S-esbe is 2x beleférek - pedig nem vagyok kicsi)
Szerettem volna szoknyát, vagy ruhát is venni, de nem találtam megfelelőt, így még beszereztem néhány fontos dolgot, a Móninak ígért könyvet, na és a magamnak kinézettet is és indultam haza.
Este már fél 11kor ágyban voltam és jó sokat sikerült aludnom.

Ennek ellenére ma egész nap aludni tudnék (de szerintem ebbe ez az össze-vissza időjárás játszik közre).
Ma voltam kozmetikusnál és fodrásznál is végre, már nagyon rám fért :) Ez a 2 nap a feltöltődésről, a szépülésről szólt és hogy megint nőcisnek érezzem magam és újult erővel folytassam az utam :)
Az unokahúgommal is találkoztam végre, ezer éve nem láttam. Remélem holnap lesz hozzá türelmem, ma egyszerűen nagyon fáradt voltam.
Holnap viszont el akarok menni futni is. Eddig kíméltem a vádlim, ma meg fáradt voltam, de már vágyom rá. Az is nagyon fel fog tölteni.
Jövő hétvége meg pünkösd, Peti szervez túrát Kőszeg környékén 3 napra. Most döntöttem el, hogy akkor megyek. Remélem megismerek ismét új arcokat. Nem mintha a régiekkel baj lenne, de igyekszem Mónika tanácsait megfogadni és ez is közé tartozik :)

Ideje lenne, hogy megérkezzen a nyár. Lenge nyári ruhákra vágyom, papucsra és szandira, vízre, úszásra és még sok sok élményre, programra. Lassan el kell kezdeni szervezni a balatoni bringa túrát is, hogy körvonalazódjon nagyjából mikor, merre, hogyan :)

Sommernachtkonzert

A munkahét rövidsége miatt sok volt a tennivalóm. Elég keveredetten indult a hét.
De most már a pihenés vár :))
A Frauenlauf után ùgy gondoltam hétfőn, hogy megérdemlem a pihit meló után. Jol is esett a semmittevés. Jól esett volna a futás is, de a szervezetnek valamikor pihennie is kell.
Kedden Renátusz szülinapi piknikjére voltunk hivatalosak, de az idő persze közbeszólt, így a Prater helyett beszorultunk a lakásba, de így is nagyon jó volt a hangulat :) Elég későn is értem haza, mert persze még babràltam a neten, így reggel jól el is aludtam :-/
Szerda este volt a bécsi filharmonikusok szabadtéri koncertjének főpróbàja a schönbrunni kastélyparkban. Gyönyörű volt a kivilàgítás és a zene is, de a hideg, a szél, az eső nem tette élvezhetővè. Emlékszem, hogy tavaly Zolival készültünk ki, de ugyanilyen ocsmàny idő volt :(
Ettől függetlenül èlmény volt. Ritkàn hallgatok klasszikus zenét, így most kellemes volt hallgatni :)
Viszont nagyon àtfagytam, így a végét már nem vártam meg. Hazajöttem és vettem egy jó kis forró fürdőt, mert megérdemlem!!! :)) És ha már itt tartunk, az elkövetkező napokban is folytatom a "mert megérdemlem" tendenciát. Testi és lelki szépülés lesz. Végre eljutok kozmetikushoz és fodrászhoz is.
Holnap pedig a lelkem ápoltatom Mónikàval :)
Aztán már a pihenésé a főszerep, de persze a 4 napban szeretnék màr futni. Remélem rendbe tudom tenni a vádlim és az idő is kezvezni fog :)
A héten volt a legjobb barátnőm, Anikó 30. szülinapja, s immáron anyukaként ünnepelhette. Beszéltem vele is pár szót telefonon. Alig várom már, hogy lássam őt és Luca babát, de a látogatás még várat magára. Szokniuk kell még egymást! De legkésőbb júliusban sort kerítek rá :))

Futás, jókedv, móka, kacagás és egyebek

Elég tartalmas és eseménydús napokon vagyok túl. Volt ebben öröm, bánat és most hihetetlen felszabadultság :)

Csütörtökön gondolkoztam mit kellene este csinálnom, mivel a frizbi ezúttal kimaradt, de úgy döntöttem maradok itthon és pihenek. Aztán eszembe jutott, hogy a szüleim házassági évfordulójára akartam csinálni egy videót régi képekből (eredetileg anyák napjára szántam, de kibabrált velem az pen drive, immáron nem először :-/ ). Így nekiálltam és összedobtam. Persze nem is én lettem volna, ha épp a befejezés előtt nem kattintok rosszul és törlődik az egész ... szóval kezdhettem elölről... :D
Ilyen lett:
https://www.youtube.com/watch?v=a2ghz5vo2OA&list=HL1401020343&feature=mh_lolz

Pénteken végre kértem időpontot két vizsgálatra, amit már hetek óta csak halogatok, így júniusban ezeknek is a végére járok.
Este elmentem Gabival és Tónival a Liliomfira. Hát az egy szintén nagyon jó döntés volt. Nagyon sokat nevettünk - ez a vidámság már nagyon hiányzott. Aztán volt egy másik program is (Friday Nightskating - ami helyett a színházat választottam), Dóra, Dávid és Tamás ott voltak és hozzájuk csatlakoztam utána. Beültünk az MQ-ba, ahol olyan élet volt, amit nem is gondoltam volna. Baromi sok fiatal, itt ott zenélés, csupa jókedv, móka és kacagás :) Kerek lett vele az este.
Szombaton elmentem a Startnummer-emet átvenni, utána Tikával találkoztam, csináltunk egy könnyű kis ebédet és egy nagyon jót beszélgettünk, hosszú idő óta először. Este pedig néhányan elmentünk billiárdozni.
Koktéloztunk, beszélgettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Igazán felszabadultan.

Ma pedig a Fauenlauf volt. Kimondhatatlan érzés volt már oda megérkezni. Komolyan a könnyeimmel küzdöttem, annyira jó érzés volt. A rajt után közvetlenül nehézkesen lehetett haladni, de ahogy haladtunk a távban, kezdett megszűnni a tömeg és be tudtam állni a saját tempómra. Végigfutottam, pedig máskor még rövidebb távon is sétálok itt ott. Voltak azért holt pontok, nem is annyira a fáradtság miatt, hanem mert már untam :D De aztán Zoli ott állt 5 km-nél és ez hihetetlen erőt adott, motivált. Az utolsó kilométernél pedig annyira várt, hogy lefényképez, hogy akkor is alig vett észre, mikor előtte álltam és integettem neki. Vicces momentum volt, de feldobta az utolsó métereket. Onnantól végig mosolyogtam. Az utolsó 500 métert igyekeztem megnyomni. Hihetetlen érzés volt befutni a célba :) Hirtelen utána úgy éreztem, összeesek, de az csak a pillanatnyi mámornak volt köszönhető, mert egy pillanattal később már minden rendben volt. Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Nem sikerült időn belül, de sebaj, az már nem érdekelt. Emlékezetes első verseny volt!
Zolival persze utána is találkoztunk, leültünk, beszélgettünk (én pedig pihegtem).

És még nincs vége a napnak! Most még készülök ki az Augartenbe egy kis csapattal pihizni, beszélgetni, kikapcsolódni :)

Kezdek életre kelni, úgy érzem :) Remélem a héten sikerül Mónikával is találkoznom (ő egy "tündér terapeuta") és helyre segít rakni magam, korábban már sokat segített...


UI: Nagyon jól sikerült a kis piknik is. Volt enni, inni való, a jó társaság meg mindig adott :) szupi volt!!! Kerek kis hétvége volt ez :) ;)

Fáradtság

Egyszerűen nem bírom magam kipihenni. Nem tudom mennyit kellene aludnom ahhoz, hogy fitten és üdén ébredjek, de azt hiszem ehhez is radikális változásokat kell bevezetnem és korábban lefeküdni.
Valahogy ez a hirtelen meleg is megviselt, hát mese nincs... 30 fölött már ezt is megérzi az ember lánya :)

Hétfőn egy kisebb csapattal színházba mentünk. Pintér Béla: Titkaink című előadását néztük meg. Nekem tetszett. Szerintem jó arányban volt a dráma és a humor benne. Számomra élvezhető volt. Mondjuk a végére már sok volt a pedofília téma, de utána a "közönség beszélgetés"-en kiderült, hogy miért erre a témára volt kihegyezve a darab. A rendező is szimpi volt, szóval szerintem nem az utolsó darabját néztem meg :)

Tegnap este Zolival készültünk a Praterbe sétálni egyet és beszélgetni, s közben összetalálkoztunk Ádámmal (ismét az aluljáróban, ahol az utóbbi időben mindig, ha arra járok), így aztán 3asban ültünk be egy jó kis sörre :)
Jó volt a napi bonyodalmak után kiengedni kicsit a gőzt. Ahogy ma is... A mai napomról nem is akarok több szót ejteni. Idegroncs voltam konkrétan és nagyon kellett a mai futás. Annak ellenére, hogy testileg nagyon fáradtnak éreztem magam - nem nyújtottam le rendesen az utolsó két futásom után (izgultam is, hogy lesz meg a mai 10 km, amit beterveztem), de elég volt visszagondolnom a nap történéseire és el is illant minden testi nyűg. Ismét Gabival is Dáviddal futottunk, ma azért lazább tempót, de kimondhatatlanul jól esett. És a vége majdnem 12 km lett, ami nekem az abszolút rekord. Ennyit még sosem futottam, szóval van egy kis happiness :)

Kiengedtem a gőzt, s ma ismét arra jutottam, hogy végleg le kell zárom a múltam minden mozzanatát, a jókat is ... A mának élni és felépíteni magam. Mind egzisztenciálisan, mind pszichésen. Épp itt az ideje...
Elérkezett az ideje néhány vizsgálatnak is, amiket hetek óta halogatok, szóval, nem unatkozok.
Várom már a vasárnapot, hogy túl legyek életem első versenyén. Érdekes, hogy ez is milyen belső feszültséget okoz nekem ... azt hiszem, a szeptemberi Wachau maraton váltó után még bevállalok jövőre egy félmaratont (talán épp a vcm-on), s ezzel be is fejezem "versenyzői pályafutásom".

Csak mert büszke vagyok rá:
https://secure-nikeplus.nike.com/plus/activity/running/detail/6620000000010140833740055081228136700015?external_share_id=21D3AA56-EEBF-4279-9519-DC5458906C28&is_new_meta=true&fb_source=708

UI. Majd kifelejtettem a nap legfontosabb információját, Anikó barátnőm (a legjobbam) remélhetőleg már anyuka :) Reggel hívott, hogy már bent van a kórházban, akkor még nagyon gyengus fájásai voltak és azt mondták neki, talán ma meg lesz a bébi. Remélem azóta már Luca kívülről szemléli a világot és minden rendben ment :)

Egyedül

Agyaltam, hogy az éjszakai utàn írjak e új bejegyzést, de annyi minden kavarog most bennem, hogy ki kell írnom magambòl...
Nehéz napon vagyok túl. Nem agyaltam túl sokat, mégis ma nagyon egyedül érzem magam... Majdnem úgy, mint 6 éve, amikor jött a hír, csak a fájdalom enyhült picit.
Ùgy volt, hogy megyek ma tùràzni Gàborékkal, de ugye hajnali 3 volt, hogy lefeküdtem és reggel 7kor igencsak keservesen ébredtem (mind testileg, mind lelkileg). Felhívtam Zolit, aki szintèn bizonytalan volt még. Késöbb aztàn írta, hogy ő nem jön, s én is az àgyamat vàlasztottam inkább, annak ellenére, hogy éreztem, meg fogok ma zizzenni egyedül... De azt nem is gondoltam, hogy ennyire egymagam maradok... Hogy senki nem keres, s senkinek nem hiànyzok éppen ma, mikor jól esne pàr baràti szó. Egyetlen ember mondta még az éjjel, hogy hívjam nyugodtan bármikor, ha beszélgetni szeretnék... Ati, innen is nagyon köszönöm Neked! Jól esett pár szòt vàltani Veled!!!
A mai nap tènyleg a pihiről szòlt. Valamikor délután másztam ki az ágybòl, ettem egy falatot és összedobtam egy sütit. Aztán filmeztem, s úgy döntöttem, kimegyek a Donau Kanalhoz futni. 1 óra és ca. 10km volt a terv, de végül kevesebb lett. Sebaj, ez is jól esett.
Futás után kaptam 2 üzenetet... Na azok után megint ki tudtam volna szaladni a világból picit, s le is szálltam koràbban az Ubahnról és hazasétáltam. Akkor tört ki belőlem az egész nap fájdalma, a magamra hagyottsàg érzésével párosulva. Potyogtak a könnyeim... Totál átfagytam, de nem érdekelt. Jòl esett levezetésnek a séta. Itthon pedig engedtem egy kád vizet, gyújtottam néhàny gyertyàt és most màr nyugodtan, ismét az üresség érzésével írom ezeket a sorokat.
Nézek mèg egy filmet este... Talàn a Hàz a tònál-t. Az mindig megnyugtat... De még az is lehet, hogy az Édes novembert nézem újra... Hmmm, de a Most jó-t is nagyon régen láttam... Azon tudok sírni ès most úgy érzem sírnom kell... Az segít...
Holnapra remélem kialszom a mai érzekenységemet és újult erővel, jòkedvvel kezdek neki az új hétnek. Hiszem azt, hogy néha össze kell törni ahhoz, hogy az ember újra felépítse önmagát... Sokkal jobban, nagyobb intenzitàssal és akarással, mint korábban tette. :)