Hosszú hétvége

Úgy is volt, vasárnap kimentem futni és lenyomtam 10 km-t. Egyszerűen szuper volt! Bár a vádlim még mindig rendetlenkedik, arra jobban oda kell figyelnem. És persze be kell szereznem egy új futócipőt, mert ebben már benne van bő 700 km és érzem, hogy nem azt nyújtja már, mint az elején.

Rövid volt a munkahét, de sokat melóztam, volt tennivaló bőven. Estére mindig nagyon fáradt voltam, de ettől függetlenül minden nap volt progi. Hétfőn Gabi, Tóni és Marci ugrott fel, hogy megbeszéljük a balatoni bringra túra részleteit. Kedden délelőtt megcsináltattam a Vorsorgeuntersuchungot (a héten lesznek eredmények - csütörtökön megyek vissza), este pedig a szokásos frizbi után megint elmentem futni. Éreztem a vádlim rendesen :-/
Szerdán Wungarn est volt, de ott nem maradtam túl sokáig. Néhány ismerőssel összefutottunk ott, majd csatlakoztunk a Kanalon egy másik csapathoz, meccset nézni. Végül én maradtam a srácokkal (Ádám, Dávid, Zoli), ők söröztek, én meg alma fröccsöztem és jókat beszélgettünk. Éjfélkor még ettünk egy falatot a Schwedenplatzon. Én onnan hazasétáltam és  2 körül ágyba is kerültem.
Csütörtökre Zsuzsi tervezett egy kis bringázást. Vaciláltam menjek-e vagy maradjak, mert dolgom lett volna itthon is, de végül mégis elmentem. Tekertünk egy jót. Ott volt Zsuzsi tandem partnere is, így tudtam egy kicsit a németemet is gyakorolni :)
Hazafele beugrottam Mónihoz, éreztem, hogy beszélnünk kell és jó is volt, hogy felmentem hozzá :)
7re sikerült hazaesnem. Még reggel bedagasztottam az egyik sütit, azt gyorsan összedobtam, meg 2 másikat is és megint éjfél lett. Még készülődtem az elkövetkező 3 napra, hiszen Dávidhoz mentünk Salgótarjánba és Zoli reggel 8ra ígért jönni értem.
6kor keltem, hogy még összepakoljak és mindent elrendezzek, amit éjjel már nem volt erőm. Felvettük Tóniékat is és fél 9kor már úton voltunk :)
Beugrottunk Zoliékhoz, ahol az anyukája már reggelivel várt minket. Kész terült terülj asztalkám volt sok sok finomsággal. Hosszú volt az út, de sokat nevettünk, beszélgettünk. Dávidék lejöttek elénk és beugrottunk bevásárolni.
Dávid egyébként szuper házigazda volt. Vacsira lecsót csináltunk, ki ki közben felállította a sátrát, s folyamatosan érkeztek az emberkék. Jó kis este lett :) Tiszta tábor hangulata volt. Volt tábortűz, Dávid gitározott és énekeltünk. Ettünk és ittunk. Beszélgettünk, táncoltunk, ahogy kell.
Én fél 3kor feküdtem le, de fél6ig egy szemhunyást nem aludtam. Hol azért, mert fáztam, hol azért mert a társaság egy része még bulizott. Aztán 4 után kikukucskálva a sátorból leinvitáltak naplementét nézni (én biztos voltam benne, hogy a dombok mögül majd csak 1 óra múlva bújik elő).
A nép elvonult, csend lett, én meg úgy gondoltam, ha már eddig fent voltam, azt a fél órát már kibírom és megnézem ahogy előbukkan a napocska. Gyönyörűséges volt.
Sokat nem aludtam, tán 3 órát. Reggeli mosdás, reggelizés után pedig elmentünk túrázni egyet. Talán jobb lett volna maradnom. Az emelkedőket nehezen viselte a vádlim. Visszaérve tettünk még egy bevásárló kört Dáviddal, vacsiztunk és én elfeküdtem, mert hihetetlen fáradt voltam. Sikerült is 2 órát aludnom. Pici frizbi, ami felélesztett és indulhatott az este. Én még talán életemben nem ittam ennyit egyszerre és nem is éreztem ennyire jól magam nagyon nagyon régen. Erősen spicces voltam, de szerintem abszolút vállalható volt :)
Na aznap sem sokat aludtam. Utolsók között bújtam ágyba 3kor. 6ig aludtam, mint akit fejbe vertek. Onnantól már csak 1 órát. Lassan éledezett  a csapat. Pakoltunk, megettük a maradékokat, tettünk egy röpke túrát, majd Dávid anyukája várt még minket egy kávéra és sütire, s  fél5kor indultunk haza.
Beugrottunk hozzánk (Gabi, Tóni, Zoli, Dávid és Bea) , bemutattam a szüleimet, ettünk egy falatot, megmutattam nekik a Duna partot és indultunk Zoliékhoz. Ott ismét egy isteni sütit kaptunk (túrótorta, aminek a receptjét szintén elkértem), Zoli bepakolt és indultunk is. Én fél12re értem haza.
Csak annyit erőm volt, hogy beleessek az ágyba. Minden tekintetben hosszú hétvége volt, de ismét nagyon jó társasággal, sok sok nevetéssel, egy két mélyebb beszélgetéssel fűszerezve. Nem is tudom igazán szavakba önteni.

Hétfőn nagyon nehezen mentem melózni. Este csak arra vártam, hogy leüljek és picit magammal foglalkozzam, visszatérve a hétköznapokba, nőnek érezzem magam.
A kedd sem indult sokkal könnyebben. Akármennyire mondogatom, h majd alszom, ha meghalok, azért érzem, hogy a szervezetem regenerálódna. Ennek ellenére elmentem megint frizbizni, s kilátásba helyeztem egy futást is, de végül azt mégis kihagytam.
Most meg gondoltam befejezem ezt a pár sort, amit reggel kezdtem el :)

Jövő héttől  szabadság, már hihetetlenül nagyon várom!!!! Főleg, hogy jön Mesi velem ki :) Remélem élvezni fogja minden pillanatát. Én igyekszem mindent megtenni érte ...

UI: Képek a folytatásban,  ha megkapom őket Zolitól :)