Hol áll a fejem?!

Szinte hihetetlen milyen gyorsasággal repülnek a napok. Csak kapkodom a fejem, úgy pörögnek az események ... Mellette pedig sok volt a tennivaló is mostanság..
A múlt hét és a mostani hét rövidsége erősen érződik. Nekem szinte összefolynak a napok.
A hétvégét otthon töltöttem. Jó is volt, meg nem is. Anyukám nagyon nincs jó passzban, de most már kap segítséget és igyekszem persze én is támogatni. Ugyanakkor mellette a saját életemet is élnem kell(ene)....

Vasárnap vásároltam sok sok szép virágot a balkonra, amiket még aznap este be is ültettem. Feldobott :) Már alig várom, hogy szépen megerősödjenek és virágozzanak :))) csudiszép lesz :)

Kedd este Dávidhoz volt hivatalos a kis csipet csapat, "perecpartyra". Még jó, hogy Móni gondolt rá és felvetette az ötletet, hogy vigyünk előre begyúrt tésztát, mert nélküle a csapat éhen halt volna :D
Jó kis este volt. Sokat beszélgettünk, közben némi alkoholt is elkortyoltunk. Csak picit akartam maradni, de végül mégis az utolsó csapattal jöttem el.

Büszkén mutogattam a Caminos srácoktól kapott felvarrót, a logójukkal :) Holnap átvándorol a hátizsákomra, amit viszek magammal az Őrségbe a bicikli túrára. S tán az Atitól kapott kis virágomat sem felejtem el és keresek valami helyet neki a bringán :)
A srácok ... na az szomorúsággal töltött el, hogy szétváltak és picit aggódtam is ... de ennek is biztos meg van az oka, majd egyszer csak ki derül.

Izgulok a bringa túra miatt. Egyrészt nagyon várom, másrészt meg félek tőle, mert most nem érzem magam annyira fittnek. Folytatnom kell a futást, mert hogy két egymást követő nap is futottam, kellemes érzés volt bennem. Nem szeretnék "leégni", hogy esetleg nem bírom a megterhelést... De biztosan szép lesz, a társaság egy része meg amúgy is adott - és az csalódást nem okozhat :)

Szabadon

Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Amióta a srácok tovább mentek, szinte repül az idő.
Sok volt a meló is a héten. Amire máskor 5 napom van, arra most csak 3 volt.
De szerencsére program is volt. Voltunk frizbizni, amibe már korábban bele kóstolhattam és most még talán jobban is tetszett. Ez is jól átmozgat :)

A mai napom kész káosz volt. Rohangáltam, mint pók a falon, a tetejébe pedig hülyeségeket csináltam :D
De a nap zárásaként futottam és ez mindenért kárpótolt és mindent feledtetett. Ezúttal megfogadtam Ati korábbi tanácsait, picit nagyobbra vettem a lépteimet és felsőtesttel is próbáltam dolgozni, bemozogni, hogy legyen lendületem. És bejött :) Főleg, mikor nem felejtettem el. :D Nem is fáradtam el olyan gyorsan és éreztem, hogy minden részem jól átmozog. Miley Cyrus The Climb-je is segített. Régen éreztem ezt a felszabadultságot, szabadságot, amit ma! Bizonyítási vágyat, akaraterőt ... sok minden volt benne, amit szavakkal ki sem tudok fejezni :) És tanulom a nyújtást is, amit korábban sokszor hanyagoltam. Most érzem, hogy kell! A héten voltam már futni, akkor közben is le kellett nyújtanom. Öregszem?! Vagy csak jelzi a szervezetem, mire van szüksége?!

A mai nappal tényleg lezárult életem egy nagyon szép időszaka. Hazudnék, ha azt mondanám, valahol belül nem fáj ... de minden, ami véget ér, ezzel jár. Ugyanakkor elkezdődik valami új, valami más, valami reményteli. Úgy érzem, azzal, hogy megszűnt a bizonytalanság, meg is könnyebbültem picit és ez most jó érzés. Az elmúlt 1 héten minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Megnyugodott a lelkem. És ismét tanultam valamit ... ELENGEDNI. :)

A vonaton ülve elgondolkodtam azon, mekkora utat jártam be 1 év alatt. Mennyi minden történt velem. Mennyi új ember, új élmények, a sport szeretete, hogy végre úgy érzem, ÉLEK!
Lassan 1 éve ismerem Zolit is, aki még mindig hatalmas lelki támasz nekem és remélem, mindig az is marad!
Ma Mónival is beszéltem pár szót telefonon és az is jól esett. Az elmúlt néhány hétben szinte napi szinten váltottuk a maileket, a héten ez elmaradt, de hiányzott is. Mindegyikünk elfoglalt volt ezzel-azzal. De talán kell is néha ilyen időszak :)

A jövő hét ismét rövid hét lesz. Már alig várom a bicikli túrát. Egyszerre van bennem félelem és izgalom is :))
De még itt a hétvége. Holnap megpróbálom kimozdítani az anyukámat és elmegyünk virágokat venni a balkonomra. Aztán szeretnék futni, vagy sétálni. És még gyerekkori képeket is szeretnék keresni, amiket beszkennelhetek. Szóval nem fogok unatkozni itthon :)

Kezdődhet egy új életszakasz, teli reménnyel,új élményekkel, talán új ismeretségekkel. Külső és belső alakulással. Most érzem magamban az akaratot és az erőt! Remélem kitart a célig :) És élvezni akarom az út minden pillanatát. Mert az ÚT a fontos, nem a CÉL :)

Caminos fiúk

Az elmúlt napok elég aktívan és eseménydúsan teltek.
A húsvéti szünet miatt kaptam néhány nap szabadságot, 3 napot otthon töltöttem, végre tevékenyen.
Tettem-vettem, ügyet intéztem, unokahúgoztam, családoztam és ez jó volt!
Hosszabb kihagyás után voltam megint futni. Ki akartam próbálni mennyit bírok, ha csak úgy, magamtól megyek, amíg az erőm tart. Persze közben már variáltam, hogy jó... legalább 1 órát. Aztán mire elértem addig, alig hiányzott a 9 km-hez, így gondoltam azt már csak megcsinálom. :) Voltak holtpontok, de büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. 1 éve ilyenkor kezdtem el a futást és csak álmodoztam róla, hogy egyszer ennyit fogok futni, s azóta nem ez volt az első ekkora távom. Ki tudja, talán jövőre be merek majd vállalni egy félmaratont. :)

A szabadság másik fele is nagyon jól telt. Vasárnap bringázni voltunk a még mindig csudiszép Wachauban. Nem bírtam olyan jól, mint szerettem volna, de majd ebbe is belejövök. Jövő hét végén megyünk szintén bicóval az Őrségbe 4 napra. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a Vadása-tó milyen és elő jön-e néhány emlékkép abból az időből, mikor gyerekként a családdal ott nyaraltunk.
Vasárnap este megérkeztek a Caminos fiúk. Már nagyon vártam Őket és nagy örömmel töltött el, hogy Petit is megismerhettem személyesen. Jó volt ennyivel hozzájárulni az Útjukhoz! Sokat beszélgettünk, lazultunk. Úgy láttam, sikerült feltöltődniük. Hétfő este, Ati egyik ismerőse által fel tudtunk menni a Haus des Meeres tetejére, ami hatalmas élmény volt. Még a naplementét is sikerült elcsípnünk :)
 Picit csalódott voltam, hogy nem tudtam a fiúkhoz becsatlakozni egy rövidebb távra, de ma aztán sikerült őket kikísérnem Bécs határáig a következő szállásadójukhoz, Gáborékhoz. Átsétáltunk Schönbrunnon is, ahova én az év minden szakában szívesen megyek ki, egyszerűen imádom!

Schönbrunntól a Wienfluss mellett mentünk, ahol aztán Marcsi is becsatlakozott :)

Kellett ez a lelkemnek. Persze, az egyik szemem most is sír és a másik nevet. És nem mondom, hogy nyugodt szívvel, de el tudom Őket engedni most már! Gáboréknál még csaptunk egy kis görbe estét, én vagy 3x visszamentem "utoljára" megölelgetni és megpuszilgatni a fiúkat. Hazaérve pedig egy olyan ajándék várt, amire nem is számítottam és ezúton is köszönöm srácok! Persze, hogy megmutogatom mindenkinek! :) Megtiszteltetés volt veletek menni egy rövid szakaszt! :) Bárcsak Veletek tarthatnék hosszabb távon ....

A mai nap nem indult valami fényesen. Nem éreztem jól magam és dolgoznom is kellett. Ráadásul 2 kis sráccal mentem fel Kahlenbergre a Waldseilparkba. Jó kis program volt a rosszullétem és a tériszonyom mellé. De azért végigmentem velük néhány pályán. :)

Furcsa lesz visszarázódni ismét a hétköznapokba, ennyi kellemes élmény után. De ahogy a fiúk folytatják az útjukat, úgy az Élet is megy tovább. Megvannak a fordításaim, lehet egy szakasszal tovább lépni a diplomám elismertetése és a jövőm megalapozása felé :) 

A kezdetek

Minden kezdet nehéz ...

Már néhány napja gondolkodom, hogy indítanom kellene egy blogot, ahol kiírom magamból azokat a gondolatokat, amik foglalkoztatnak. Ma megkaptam hozzá a végső lökést. :)
Múlt héten ugyan már elkezdtem írni és született is két bejegyzés, de olyan "mélyre" sikerült, amit végül nem akartam mindenkivel megosztani. Talán egyszer... valamikor... Akkor egyszerűen jól esett leírni az érzéseimet.

Kezdeném egy rövid bevezetővel... Volt egy bizonytalan és legkevésbé sem talpraesettnek nevezhető lányka, aki néhány évvel ezelőtt kikerült Bécsbe - ez volnék én :)
Telt múlt az idő: boldogság, gyász, csalódás, szakítás, öröm, pofonok, barátságok, párkapcsolatok. Hol a szakadék, hol a fellegek.
Aztán úgy egy éve, egy nagy pofon után döntöttem úgy, hogy most vagy soha. El kell kezdeni változtatni az életemen, magamon. Azt vallom, hogy mindig mindennek megvan az oka. Semmi sem véletlen, mint ahogy az sem, hogy kik jönnek be az ember életébe és kik távoznak belőle. Hát én ekkor, az utam kezdetén ismertem meg Zolit, a változásom fő támogatóját, akinek a mai napig hálás vagyok, s akit nagyondenagyon szeretek!
Az életem hatalmas fordulatot vett. Elkezdtem sportolni, főleg futni, ami (ki)tartást adott. Formált kívül is belül egyaránt. Kezdett felépülni az önbizalmam. Végre elkezdtem ÉLNI, s talán a kislányból Nővé válni. A folyamatnak még nincs vége, de úgy érzem, jó úton haladok továbbra is. Azáltal, hogy nyitottam a világ és az emberek felé, egyre több ember kísér az úton tovább. És én élvezem ezt az Utat.

Ezzel el is jutottam a jelenig. Kialakult egy nagyon jó kis társaság, a 'bécsi csipet - csapat", akikkel hetek óta összejárunk, aktív és passzív programokat szervezünk. Hol csatlakozik hozzánk valaki, hol elhagy bennünket hosszabb, rövidebb időre.
Peti, a 'Minden, ami túra' csoport megálmodója és megalkotója - aki ezt a szupercsapatot összehozta - az álmait követve hagyott itt minket és költözött a világ másik végére. Furcsa, hogy alig ismertem Őt, mégis rossz volt elengedni. Olyan érzésem volt, mintha a szívem egy darabkájával távozott volna és az a darab nekem nagyon hiányzik. A csapat egyik lelke ment el... S most követte a másik fő mozgatórugó, Ati ... bár Ő nem olyan messzire és nem olyan hosszú időre (bár nála még ezt sem lehet tudni).

Az elmúlt 2 hét nagy érzelmi viharokkal volt tele számomra. Voltam nagyon a padlón, de voltak nagyon kellemes pillanataim is.
Atit néhány hónappal ezelőtt ismertem meg, de sosem gondoltam, hogy ennyire közel kerül majd a lelkemhez. Nehezemre esett Őt elengedni annak ellenére, hogy tudtam és éreztem már a legelején, hogy neki most erre van szüksége. Menni a vágyai után, az ismeretlenbe és  ki kell taposnia a maga útját. Volt rá (vagy csak lett volna) időm felkészülni, mégis olyan űrt hagyott maga után. :(

Az élet persze megy tovább, itt a tavasz, jön a jó idő, s mi ezt kihasználva szervezzük is a túrákat, egyéb aktív és kulturális programokat. Na és persze a szórakozás sem maradhat el, jönnek sorra a szülinapok!
A hétvégén voltunk Wachauban. Nem is lehet szavakkal kifejezni a táj gyönyörűségét. A jó társaság mindig adott, s ez emeli minden alkalommal az adott program sikerét.

Közben persze nem szabad elfeledkeznem arról sem, hogy építgessem a saját életemet is. A diplomám elismertetéséhez szükséges anyagok a fordító irodában (akiket mellesleg jól le fogok teremteni holnap telefonon, mert 1,5 hét eltelt és nem jelentkeznek, mailre nem válaszolnak). Megkaptam az anyagokat is a jogvizsgához, ki is nyomtattam, most már csak neki kell ülnöm és bevágnom.
Szeptembertől szeretnék munkahelyet váltani, bár ez lehet ki fog tolódni. Még nem tudom mit hoz a jövő... de itt bármilyen kényelmes is és bármennyire szeretem is a családot, érzem, hogy kiégtem, váltanom kell ... talán még nem késő.
S a távlati célokban ott szerepel az állampolgárság váltás kérdése is.
És nem szabad megfeledkeznem a személyiségem fejlesztéséről sem. Jó néhány könyv várakozik rám a polcon, hogy kiolvassam.

Most viszont vár az ágy :) Még 2 nap munka a héten és jöhet a jól megérdemelt pihenés. Sok időt szeretnék aktív pihenéssel tölteni, sportolni, kimozdulni. Remélem az idő is megfelelő lesz és hogy elmúlik a köhögésem, hogy végre megint futhassak. Bő 1 hónap múlva Frauenlauf. Én bízom magamban, de ideje lenne ráedzeni most már :)