Ez a hét nem az én hetem ... Már nagyon érzem a szabadság szelét és kimondhatatlanul várom! És vágyok a levegő változásra!
Az életem nem egészen úgy alakul az utóbbi időben, ahogy szeretném és ezért senki mást nem okolhatok, mint saját magamat. Picit úgy érzem, kimerültem, elfáradtam és nincs tovább. Élvezem minden percét annak a pörgésnek, ami körül vesz, de éppen ezért nem volt időm csak magammal foglalkozni. S most ennek iszom a levét. Kiégtem. S be kell ismernem magamnak, hogy most kell a pihi, hogy csak magam legyek. Átértékeljem az életemet, mi az amit elértem, amit el akarok még érni. Mire vágyok, hol vannak a korlátaim, s a legfőbb dolgot kell megtanulnom, hogy önmagamban vagyok biztonságban és senkire nincs szükségem ahhoz, hogy boldog legyek. Túlságosan ragaszkodom az emlékeimhez, emberekhez, akik közel állnak és álltak a szívemhez. Őket el kell engednem. Ez különösen fájó, ha egy olyan embert kell elengedni, akire az életemet is rábíztam volna gondolkodás nélkül. Akit félszavakból megértettem, mert annyira egy hullámhosszon voltunk. S ez már múlt idő. Ha már nem tudunk pozitívan hatni egymásra, akkor mese nincs, változtatni kell. Lazítani a kapcsolaton. És ez ugyanúgy fáj, mint minden változás az ember életében.
Ezzel a szabadsággal életem egy teljesen új fejezete kezdődik. Nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Azt tudom, hogy most össze kell szednem magam, terveket szőni, célokat kitűzni, határidőkkel. Mert máshogy nem működik.
Péntek estére összehívtam egy kisebb körű (a lakás és az erkély szűkössége miatt) erkély partyt. Remélem jól érzi magát majd a nép és hogy én is picit összeszedem magam. Ha nem készültem volna ennyire előre, lemondanám ... meg a balatoni bringázást is. Nem vagyok nagyon társasági hangulatba. De ha egyszer valamit megígértem, azt be is tartom, bármi áron.
Jövő héten hozom ki az unokahúgom, kíváncsi vagyok, hogy bírom a kis kamasz hisztiit és hangulatingadozásait. Bár szerintem nem lesz gond :) Én igyekszem türelmes lenni, ő meg majd szépen alkalmazkodik picit hozzám.
Anyuékkal is jó lenne elmenni valamerre pár napra, majd kiderül mikor és mi lesz belőle.
Idén is tervezek pár napot csak egyedül tölteni. A fejemben erősen motoszkál Passau gondolata. 2-4 nap, csak én, meg a 3 folyó városa (Deriflüssestadt) :) Gyönyörű az a rész, ahol az Inn, az Ilz és a Duna találkozik. Olyan kis nyugodt, melankólikus városnak tűnt néhány éve, első blickre. És éppen erre vágyom most. Nyugalom, csend, béke, magány és gondtalanság...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése