Csütörtökön gondolkoztam mit kellene este csinálnom, mivel a frizbi ezúttal kimaradt, de úgy döntöttem maradok itthon és pihenek. Aztán eszembe jutott, hogy a szüleim házassági évfordulójára akartam csinálni egy videót régi képekből (eredetileg anyák napjára szántam, de kibabrált velem az pen drive, immáron nem először :-/ ). Így nekiálltam és összedobtam. Persze nem is én lettem volna, ha épp a befejezés előtt nem kattintok rosszul és törlődik az egész ... szóval kezdhettem elölről... :D
Ilyen lett:
https://www.youtube.com/watch?v=a2ghz5vo2OA&list=HL1401020343&feature=mh_lolz
Pénteken végre kértem időpontot két vizsgálatra, amit már hetek óta csak halogatok, így júniusban ezeknek is a végére járok.
Este elmentem Gabival és Tónival a Liliomfira. Hát az egy szintén nagyon jó döntés volt. Nagyon sokat nevettünk - ez a vidámság már nagyon hiányzott. Aztán volt egy másik program is (Friday Nightskating - ami helyett a színházat választottam), Dóra, Dávid és Tamás ott voltak és hozzájuk csatlakoztam utána. Beültünk az MQ-ba, ahol olyan élet volt, amit nem is gondoltam volna. Baromi sok fiatal, itt ott zenélés, csupa jókedv, móka és kacagás :) Kerek lett vele az este.
Szombaton elmentem a Startnummer-emet átvenni, utána Tikával találkoztam, csináltunk egy könnyű kis ebédet és egy nagyon jót beszélgettünk, hosszú idő óta először. Este pedig néhányan elmentünk billiárdozni.
Koktéloztunk, beszélgettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Igazán felszabadultan.
Ma pedig a Fauenlauf volt. Kimondhatatlan érzés volt már oda megérkezni. Komolyan a könnyeimmel küzdöttem, annyira jó érzés volt. A rajt után közvetlenül nehézkesen lehetett haladni, de ahogy haladtunk a távban, kezdett megszűnni a tömeg és be tudtam állni a saját tempómra. Végigfutottam, pedig máskor még rövidebb távon is sétálok itt ott. Voltak azért holt pontok, nem is annyira a fáradtság miatt, hanem mert már untam :D De aztán Zoli ott állt 5 km-nél és ez hihetetlen erőt adott, motivált. Az utolsó kilométernél pedig annyira várt, hogy lefényképez, hogy akkor is alig vett észre, mikor előtte álltam és integettem neki. Vicces momentum volt, de feldobta az utolsó métereket. Onnantól végig mosolyogtam. Az utolsó 500 métert igyekeztem megnyomni. Hihetetlen érzés volt befutni a célba :) Hirtelen utána úgy éreztem, összeesek, de az csak a pillanatnyi mámornak volt köszönhető, mert egy pillanattal később már minden rendben volt. Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Nem sikerült időn belül, de sebaj, az már nem érdekelt. Emlékezetes első verseny volt!
Zolival persze utána is találkoztunk, leültünk, beszélgettünk (én pedig pihegtem).
És még nincs vége a napnak! Most még készülök ki az Augartenbe egy kis csapattal pihizni, beszélgetni, kikapcsolódni :)
Kezdek életre kelni, úgy érzem :) Remélem a héten sikerül Mónikával is találkoznom (ő egy "tündér terapeuta") és helyre segít rakni magam, korábban már sokat segített...
UI: Nagyon jól sikerült a kis piknik is. Volt enni, inni való, a jó társaság meg mindig adott :) szupi volt!!! Kerek kis hétvége volt ez :) ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése