Az idei év első blogbejegyzése. Ezentúl majd igyekszem többször kiírni magamból a történéseket, mert most azt sem tudom hol kezdjem :)
A tavaly év végén még Mónikánál, aki ismét rendbe tette piciny megtört lelkemet, megerősítést kaptam megint csak, hogy tudom, mit kell tennem, ideje lenne lépni is. Ismét megrázó volt, mindig átszakad egy egy gát, mikor ott vagyok. Hihetetlen fájdalom abban a pillanatban, de aztán megkönnyebbülés. Szinte ugyanazokat is elmondta, amit Móni már jó ideje mondogat nekem, csak akkor nem fogadtam meg - mert én azt gondoltam, bazi erős és energikus vagyok és mindent kibírok.
Jobban kell figyelnem magamra, a testem jelzéseire, a megérzéseimre, az energiáim beosztására. S arra is, hogy ne csak adjak, hanem fogadjak is be. S hagyjak időt magamra, ami az utóbbi időben gyakran elmaradt, mert magával ragadott a hév, hogy végre teszek veszek, dolgozom, programot szervezek, kikapcsolódom, csak épp pihenni felejtettem el, mert élveztem, hogy élek.
Nem indult túl jól az év, karácsony után lebetegedtem és nehezen kecmeregtem ki belőle, aztán meg valahogy nem találtam magam. Az első hét a tanulásé volt, hiszen 9én vizsgáztam. Ami sajnos nem sikerült. Ebben sok dolog benne volt, az én trehányságom, halogatásom, a tanulásra fordított energia és idő, de a vizsgáztató hozzáállása és az én bizonytalanságom is.
Nekem aztán megkezdődött a munka, visszajött az új-zélandi különítmény is és beindultak szép lassan a közös progik: korizás, síelés, kisebb összejövetelek.
Volt egy hét, amikor minden este volt valami program és ott már kezdtem ismét érezni, hogy merülök, vissza kell venni.
Még a múlt hétvégén elkezdtem olvasni az Ötven árnyalat trilógiát, ami egyszerűen magával ragadott. Maga az alapstory teljesen tipikus romantikus történet, a jóképű gazdag rossz fiú beleszeret az ártatlan, csinos, okos lányba - aki aztán persze megszelidíti. Mégis tele volt izgalmakkal, váratlan fordulatokkal. Képtelen voltam letenni. Ha közben nem kellett volna dolgoznom és társasági életet élnem, akkor éjjel nappal képes lettem volna olvasni :-)
Arra kíváncsi vagyok, ezt hogy vitték filmre. A bemutató alapján ugyanolyan izgalmasnak tűnik, mint a könyv. Ám szerintem mozivászonra a könyv alapján nem igen való, a trilógia első részének jelenetei már már pornó filmbe valók inkább ... No mindegy, minden esetre kíváncsian várom. ;-)
Megkezdődött a síeléses hosszú hétvége szervezése, Zsófiék kezükbe vették a dolgot (én most ebből ki akartam maradni). 15en vagyunk fixen, szerintem hatalmas buli lesz! A jó hangulat mindig garantált mondjuk, minket nem kell félteni :D
Jövő hétre szabadságot kaptam. Jól is jön, mert el kell néhány dolgot intéznem otthon. Bejelentkeztem kozmetikushoz és jól esne egy masszázs is. Aztán neki kell állnom ismét a tanulásnak is, szeretném március vége felé letenni majd a vizsgát.
A szünetben össze kell szednem a gondolataimat is, utána le kell ülnöm beszélni a főnökasszonyommal, hogy hogyan tovább. Eljött a váltás ideje, de le kell tisztázni ők hogy gondolják, nagy kérdés az albérlet, hogy maradhatok-e, immár albérleti díj fejében. Az hatalmas segítség lenne, ha még egy két évig maradhatnék baráti áron. Aztán jöhet a meló keresés.
Neki kell állnom újra a futásoknak is, áprilisban VCM és félmaratonra jelentkeztem be, utána pedig májusban ultra Balaton. Na attól parázok picit, nem is értem magam, hogy azt hogy gondolhattam komolyan... De jó lesz, mint a Wachau maraton is volt :) Csak le kellene mennem végre futni.
Mónika javaslatára nekiláttam egy méregtelenítésnek. Kezdetnek heti max 2 alkalommal eszem húst és érdekes módon sokkal energikusabb vagyok. Nem hiányzik. Csak arra kellene ráállnom, hogy ne tömény szénhidrátot egyek helyette. A kávét megint teljesen elhagytam így, hogy a tejet kiiktattam az életemből.
Szóval úgy érzem alakulok és kezdek önmagam lenni. Lassan, de biztosan :)
