Szerdán már éreztem, hogy elfogyott az erőm, már nem volt kedvem az egész dachsteini programhoz. Igyekeztem még egy embert keríteni, hogy 8an vágjunk neki az útnak, hisz úgy lett volna a legköltséghatékonyabb. Ági barátnőmék szerda estére hívtak minket át egyet beszélgetni, az esküvő óta nem is találkoztunk. Közben telefonált Zoli, hogy fáj a torka, na akkor már éreztem, hogy a hétvégi nagy túra kezd veszélyben lenni.
Csütörtökre én hívtam át Mónit és Tikát, de mikor Móni is kidőlt betegség miatt, úgy éreztem, hogy kell magamnak az az este, hogy átgondoljam a hétvégét, rendesen bepakoljak, így visszamondtam a meghívást.
Ez az egész túra körüli kavarás már kezdett felőrölni. Közben pedig még egyéb magán jellegű dolgok is bekavartak és kezdtem kiborulni.
Péntek délután aztán vettem egy fürdőt, relaxáltam picit, hogy újjáéledjek poraimból és frissen, újúlt erővel vágjak neki a hétvégének.
Sokat vártak rám a többiek, persze Meidlingben megint eltévedetem (nem is én lettem volna, ha nem :D) De lényeg a lényeg, sikerült útnak indulnunk. Attila új ember volt a csapatban - bár néhányan már ismerték. Este a szállásra érve még leültünk beszélgetni, kártyázni, borozgatni, majd elraktuk magunkat éjszakára.
Másnap reggeli után nekivágtunk az a nagy útnak. Volt vacilálás, hogy melyik útvonalon menjünk, végül úgy döntöttünk, hogy a nehezebbet választjuk, aznap mégis csak frissebbek voltunk még.
Volt kihívás az útban rendesen. Fifty Gábor nézte ki nekünk az útvonalat, ez mondjuk már önmagában gyanús lehetett volna, de a bergfex nem írt olyan durva útvonalat, mint amit aztán megmásztunk. A Donnerkogelig egyébként oké, mentünk 1200m szintet talán, de nem ütköztünk óriási nehézségekbe.
Hát innen indult a neheze. Hegyre le, hegyre fel. Helyenként drótkötél kifeszítve, félelmetes magasságok mellett. Én persze egy óvatlan pillanatban megcsúsztam és erősen beütöttem a térdem. Úgy gondolom, ha Ingrid nem mondja, hogy terheljek rá mindjárt, akkor lehet hegyi mentők hoznak le. Persze ezután következett 2 komolyabb rész. Szerencse, hogy Attila már klettersteigozott és az ő tapasztalata abszolút jól jött, mikor hova lépjünk, hogy tartsuk magunkat.
A végére már az idő sem volt olyan kedvező, de a szerencsénk az volt, hogy a nehezebb részeket megúsztuk eső nélkül, különben ott maradunk.
Lényeg a lényeg, nagyobb sérülés nélkül leértünk és fél 7 körül el is értük a Hüttét. Az első csalódás az volt, hogy a tusoló nem működött... Pedig mindegyikünk egy jó tusra várt. A vacsi legalább finom volt és meleg, cicamosdás után pedig ismét leültünk kártyázni, beszélgetni jó kis hazai pálinka mellett. Az megmutatkozott, hogy az osztrákok is tudnak mulatni. Több társaság is volt ott, akik aztán elkezdtek gitár mellett énekelni. Mi aztán 11 körül elraktuk magunkat, füldugóval felszerelkezve azért lehetett pihenni már. Éjjel még egy fájdalomcsillapítót bevettem, jól bekentem a térdemet és megbeszéltem vele, hogy reggelre kipiheni magát, hogy le tudjak menni normálisan a hegyről. Meg kell mondjam, bevált. Éreztem azért, ahogy terheltem, de közel nem volt olyan rossz, mint előző este.
Reggeli után gyönyörködtünk a tájban. Szinte nem lehet szavakba önteni a látványt, ahogy a felhők körül ölelték a környező hegyeket, ragyogóan sütött a nap, napfürdőztünk picit :) - meg kell mondjam, szerencsére az időjárást tekintve sem volt igaza a bergfexnek, mert viszonylag sok esőt mondtak. Azért sikerült egész jól megúsznunk mindkét nap. Épp csak a végére kezdett esni.
Jó kis ebéd után aztán mi Tündével a felvonót választottuk a térdünk miatt, a többiek azonban gyalog mentek le a hegyről.
Hazafelé 3an megálltunk Gmundenben, gyönyörű volt, ahogy a nap tűzte a szemközti sziklákat. Sokat nem időzhettünk, mert aztán jött a vihar. Meg hát haza is kellett érnünk azért.
Összességében egy nagyon jó kis hétvége volt. Nagyon jó csapat jött össze, tényleg támogattuk egymást mind lelkileg, mind testileg, hogy egyben leérjünk a hegyről.
Mindemellett tanulságos is volt: nem szabad egy dolgot alapul véve dönteni és kell egy térkép tájékozódni. Anélkül többet nem szabad ilyen túrának neki vágni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése