Elfáradtam

Igen, bármennyire is nehéz, be kell látnom, hogy elfáradtam. Az elmúlt hetekben és hónapokban élveztem a sok programot, az aktívkodást, a barátokkal töltött időt, a pörgést, s mindig azt mondtam, igen, most élek. Csak közben elfelejtettem beosztani az időm és az energiáim.

Az év egyik legnehezebb napján vagyok túl. Mind fizikailag, mind pszichésen túlpörögtem és ma csordult az a bizonyos pohár. Kiborultam.
Próbáltam erős lenni, de legalábbis erősnek látszani, feszegettem a határaimat akkor is, amikor kezdtem érezni, hogy már túlnő azon, amit még képes vagyok véghez vinni. Túl sok dolgot kihagytam az elmúlt tizeniksz évben, de azt is be kell látnom, hogy hetek és hónapok alatt ezt nem pótolhatom.

Ma már borzasztóan fájt a hátam. Voltam ismét masszázson Mariannál. Már erre készültem 2 hete, hogy ez milyen jó lesz. És persze az is volt. Viszont egész nap iszonyat fájdalmat éreztem minden mozdulatomban.
Amikor a főnökasszonyom kérdezte, hogy mitől fáj a hátam, akkor kezdtem el aztán agyalni. Hogy oké, tényleg sok volt a meló az utóbbi időszakban, de ez most valami más. S akkor döbbentem rá, hogy iszonyatos terheket cipelek, hát persze, hogy fáj a hátam! Le kell pakolni őket!
A szűk körű forralt borozás előtt felugrott Móni, vele beszélgettünk egy jót néhány kupica házi baileys társaságában. Aztán puncsoztunk, beszélgettünk és mikor hazafelé sétáltam egyedül, jött el az a pillanat, amikor kitört belőlem minden, ami eddig felgyülemlett. Csak mentem az utcán és ömlöttek a könnyeim. Üvölteni tudtam volna, hangosan zokogni ... De megkönnyebbültem.

Le kell pakolnom a terheimet, le kell zárnom ezt az évet, számot kell vetnem magammal sok dologgal kapcsolatban. És készülnöm kell a vizsgámra.
Ez lesz az elkövetkező hetek feladata. Csak mindent, szép sorjában!

Visszavonulok picit, pihenek, most erre van szükségem.
A csapat egy része úgyis Új-Zéland felé veszi az irányt, jön a karácsony, így most lesz pici szünet a társasági életben és programokban is. S aztán majd újult erővel lehet neki vágni az új évnek! Legyen így!
S majd egy életvidám, boldog Annaként térek vissza a hétköznapokba - csak hogy a nevemhez is hű maradjak ;-)