Hát boldog karácsonyt...

...így kezdődik az egyik kedvenc dalom:

Nagyon szeretem az adventi időszakot, a készülődést, az ünnepet, amikor együtt a család. Amikor  a béke, szeretet, megbocsátás veszi át a főszerepet.

Ez a néhány hét persze tele van stresszel, ajándékok, takarítás, kész káosz a munkahelyen, de ilyenkor is kell időt szakítani és meglátni a szépséget, apró örömöket, meghitt pillanatokat.

A karácsony bennem mindig felerősíti a szeretet fontosságát. A család, a barátok szerepét az ember mindennapjaiban, s persze ilyenkor megemlékezünk azokról is, akik már nem lehetnek velünk. Aki veszített el közeli hozzátartozót, az tudja, hogy ez egy olyan érzés, ami nem szűnik. Az üresség talán idővel halványul, de a hiány, az pótolhatatlan.

Többször kihangsúlyoztam már, hogy úgy gondolom, mindig mindennek oka van. Annak is, hogy kik távoznak, s annak is, hogy kik lépnek be az ember életébe. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy két olyan ember is belépett az életembe, akiket már már testvéremként szeretek és nagyon fontos szerepet töltenek be az életembe. Az egyiküket a - bátyám helyett - bátyámnak, a másikukat pedig szinte a nővéremnek érzem. Móni és Zoli, köszönöm, hogy az életem részei vagytok, hogy támogattok, terelgettek, védelmeztek, tanulhatok Tőletek!!! S remélem abból a sok sok szeretetből, amit kapok, tudok Nektek visszaadni!

Többször írtam már, hogy az elmúlt 1,5 -2 év nagyon meghatározó volt az életemben. Sok új ember, sok új élmény, rengeteg új impulzus ért. Örülök és hálás vagyok érte, hogy ilyen emberek vesznek körül, többek között TI, akik olvassátok ezeket a sorokat! S annak is, hogy a régi barátok is megmaradtak nekem! 

Nem volt egyszerű az utóbbi két hét, nagyon elfáradtam testileg és lelkileg is. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki bármely módon mellettem állt és segített! 

Mindemellett azonban kimondhatatlan szeretet, öröm és hála járja át a mindennapjaimat, valami olyan, amit korábban soha nem éreztem. S ezt igyekeztem minden hozzám közelebb álló személynek szóban, vagy írásban kifejezni.

Valahol helyére került az életem, megtaláltam a helyem a világban, szeretet vesz körül. 

Boldog vagyok minden nehézség ellenére is! 

Köszönöm mindenkinek, aki valamilyen módon jelen van, volt, lesz az életemben! Aki támogat, segít, megerősít, mosolyog vagy éppen sír velem! :)

Meghitt, békés, boldog karácsonyt kívánok!

Ölellek és puszillak benneteket!

Elfáradtam

Igen, bármennyire is nehéz, be kell látnom, hogy elfáradtam. Az elmúlt hetekben és hónapokban élveztem a sok programot, az aktívkodást, a barátokkal töltött időt, a pörgést, s mindig azt mondtam, igen, most élek. Csak közben elfelejtettem beosztani az időm és az energiáim.

Az év egyik legnehezebb napján vagyok túl. Mind fizikailag, mind pszichésen túlpörögtem és ma csordult az a bizonyos pohár. Kiborultam.
Próbáltam erős lenni, de legalábbis erősnek látszani, feszegettem a határaimat akkor is, amikor kezdtem érezni, hogy már túlnő azon, amit még képes vagyok véghez vinni. Túl sok dolgot kihagytam az elmúlt tizeniksz évben, de azt is be kell látnom, hogy hetek és hónapok alatt ezt nem pótolhatom.

Ma már borzasztóan fájt a hátam. Voltam ismét masszázson Mariannál. Már erre készültem 2 hete, hogy ez milyen jó lesz. És persze az is volt. Viszont egész nap iszonyat fájdalmat éreztem minden mozdulatomban.
Amikor a főnökasszonyom kérdezte, hogy mitől fáj a hátam, akkor kezdtem el aztán agyalni. Hogy oké, tényleg sok volt a meló az utóbbi időszakban, de ez most valami más. S akkor döbbentem rá, hogy iszonyatos terheket cipelek, hát persze, hogy fáj a hátam! Le kell pakolni őket!
A szűk körű forralt borozás előtt felugrott Móni, vele beszélgettünk egy jót néhány kupica házi baileys társaságában. Aztán puncsoztunk, beszélgettünk és mikor hazafelé sétáltam egyedül, jött el az a pillanat, amikor kitört belőlem minden, ami eddig felgyülemlett. Csak mentem az utcán és ömlöttek a könnyeim. Üvölteni tudtam volna, hangosan zokogni ... De megkönnyebbültem.

Le kell pakolnom a terheimet, le kell zárnom ezt az évet, számot kell vetnem magammal sok dologgal kapcsolatban. És készülnöm kell a vizsgámra.
Ez lesz az elkövetkező hetek feladata. Csak mindent, szép sorjában!

Visszavonulok picit, pihenek, most erre van szükségem.
A csapat egy része úgyis Új-Zéland felé veszi az irányt, jön a karácsony, így most lesz pici szünet a társasági életben és programokban is. S aztán majd újult erővel lehet neki vágni az új évnek! Legyen így!
S majd egy életvidám, boldog Annaként térek vissza a hétköznapokba - csak hogy a nevemhez is hű maradjak ;-)

Jelentem, élek

Telnek múlnak a napok és én csak kapkodom a fejem.
Az utóbbi hetek elég mozgalmasak voltak. Alig voltam otthon, programhegyek Bécsben, közben pihenés, meló ezerrel és persze a tanulás. Röviden, tömören, dióhéjban :)

Na de azért picit többet gondoltam írni erről az időszakról.
Ha november, akkor beindul a kori szezon és vele együtt a karácsonyi készülődés is.
Az idő nem éppen volt késő őszi, így az ember sem tudja hova tegye magát. Persze, valahol örülünk a jó időnek, de bele is zavar az ember időérzékébe. Nagyon hirtelen jött az ősz/advent váltás. Nekem legalábbis. Ajándékok még a habokban - bár nem szoktunk nagy ügyet csinálni belőle, de hát valami apróság mindig kerül a fa alá. Egyedül onnan van karácsonyi hangulatom, hogy elkezdődött a karácsonyi nagy sütögetés, mindenhol díszbe öltözött a város, s hogy rá is tudjak hangolódni, bekészítettem megszokott, kedvenc kis karácsonyi dalaimat.

Még szeptemberben beadtam a diploma honosításhoz szükséges papírokat, s ezzel el is indítottam a folyamatot. azt gondoltam, picit kitolom a tanulási időt és nyerek néhány hetet, azonban a különbözeti jogvizsgát mindenképpen a papírok beadásától számított 4 hónap múlva le kell tenni. Ami az én esetemben január 8. lesz. Szóval november elején gőzerővel nekiálltam az anyagnak. Most már nagyjából végigküzdöttem magam rajta, még itt ott szükségeltetik némi fordítás/szótárazás, de már lassan neki eshetek a memorizálásnak.
Kemény lesz, de meg fogom csinálni, tudom, érzem. :)

Ezek mellé persze be kellett iktatni a kikapcsolódást is, különben megzizzennék.

Hetek óta nem voltam otthon és most érzem is, hogy kimerültem. Sok volt ez az időszak. Tanulás, meló, szórakozás és persze közben hagytam magamra is időt, mégis elfáradtam, mind testileg, mind lelkileg. A lelkemet magam igyekszem a helyére varázsolni, a testi felfrissülésben pedig masszőrök segítettek. Mariann, ha olvasod, innen is üzenem, hogy újjá éledtem! Nagyon nagyon kellett az a fél óra elgyötört hátamnak! Mindenkinek meleg szívvel ajánlom: http://www.massage-m.at/

Múlt héten visszatért Ati a zarándok útjáról, őt fogadtam, vele és a baráti társasággal csináltunk programokat. Jó volt őt újra látni, beszélgetni. Bár ez utóbbira annak ellenére nem jutott sok idő, hogy ha ki is mozdultunk, többnyire együtt tettük. Mindenki ezer kérdéssel bombázta, persze ő is kíváncsi volt mindenkire, s mire mi eljutottunk odáig, hogy beszélgethetnénk, őt is "leszívta" a sok új impulzus és én is lefáradtam - én közben azért dolgoztam is. S egy egy komolyabb hangvételű beszélgetésbe nem lehet úgy belekezdeni, hogy 'most van 10 percem, csapjunk bele'. Készültem rá, mégis minden olyan gyors volt, elröppent ez az 1 hét. Mivel ő is előlépett masszőrré, immáron hivatalosan papírkája is van róla, megengedtem neki, hogy gyakoroljon rajtam. :D Na jó, inkább kihasználtam. :) De nagyon kellett! Főleg a tegnapi izomlázamra - azért csak 6 meccsünk volt szombaton és nem szoktam én ilyen megterheléshez. Ati, innen is köszönöm!

Ha már felhoztam, hétvégén volt a frizbi versenyünk. Nem igazán tudtam, mire számítsak. De azt nem gondoltam, hogy ennyire erős csapatokat fogunk kapni, hogy inkább a lelkesedésünk visz majd előre, mint a sikerélmény. Persze, lehetett volna jobban csinálni. Mit ne lehetne?! De mi önmagunk szórakoztatására játszottunk mindig és azt gondolom, a csapat nagy része azért a vereségek ellenére is élvezte a megmérettetést. Jó hangulat volt, az idő is viszonylag kegyes volt hozzánk - csak időnként szemerkélt az eső. Az estét pedig egy kellemes vacsival zártuk a kellemetlen pincér ellenére is. Azon az estén pedig egy új kifejezést is tanultunk: dem ist eine Laus über die Leber gelaufen. (http://www.geo.de/GEOlino/mensch/redewendungen/deutsch/jemandem-ist-eine-laus-ueber-die-leber-gelaufen-55574.html)

Az elmúlt időszak megint sok dolgot indított el, sok gondolat, érzés motoszkál most bennem. Felelevenedett bennem sok sok emlék, élmény, amit az elmúlt 1 év hozott magával. Amiket majd szép sorban le is rendezek, helyére teszek megint, minden csak idő kérdése.
IDŐ ... hm. Arra rájöttem, hogy az idő mindennél fontosabb. S korábban, mikor azt hallottam, hogy az idő milyen értékes, nem értettem. Most rájöttem, hogy igen. Az idő ÉRTÉK. Nem mindegy, hogy kinek, mennyi időt adsz az életedből. S ennél értékesebb dolgot azt gondolom nem is lehet adni. Minden perc ajándék!

S amit majdnem kifelejtettem, de az életem meghatározó élménye marad, hogy november 9-én volt 1 éve, hogy ismerem a bécsi baráti társaság magját. Általuk ismerhettem aztán meg a többieket, amiért nem tudok elég hálás lenni. Örülök, hogy a tagja lehetek, örülök, hogy befogadtak, hogy szerves része lehetek a társaságnak. Sok értékes embert ismerhettem meg, akiktől a mai napig nagyon sokat tanulhatok. Köszönöm Nektek, bécsi csipet csapat! :)