Időnként születnek olyan bejegyzéseim, amik aztán nem kerülnek nyilvánosságra, mert túl személyesre, túl mélyre sikerülnek. Sokkal inkább csak magamnak szólnak.
Ha ezt olvasod, akkor ez nem olyan ;-)
Örökkévalóságnak tűnő heteken vagyok túl. Telis tele a lelkem viharaival, hullám hegyekkel és völgyekkel. Örömmel, bánattal, mosollyal, könnyekkel, haraggal, hálával, szeretettel, fájdalommal, megbocsátással, elengedéssel, ragaszkodással, félelemmel, felismeréssel.
Az utolsó megjelent szösszenetem egy csodáról szólt (többek között), aki belecsöppent az életembe és boldogságot hozott... Aztán hirtelen valami véget ért (és valami fáj).
Minden változás természetes velejárója a fájdalom és minden ember "elvesztése" egyfajta gyász. Amikor nem is az adott személyt siratjuk, sokkal inkább magunkat, hogy ugyan, most mi lesz velünk?! Hisz szertefoszlottak remények, álmok, jövőkép. De ugyan mi lenne?! Előtte is volt életünk és utána is lesz. Nyilván, más, amikor egy embert végérvényesen elveszítünk, mert meghal, vagy "csak" el kell engednünk a kezét, hogy mindegyikünk továbbmenjen a saját útján. Valamiért addig kellett, abban a minőségben egymás életének a részei lennünk. Valamit meg kellett tanulnunk egymásról, egymástól...
Hogy én miről is tanultam Tőle?! Önmagában egyik sem értelmezhető, összefüggésben vannak... A teljesség igénye nélkül:
Önismeret. Nyitottság. Elfogadás. Szabadság vágy. Féltékenység. Ragaszkodás. Birtoklás. Elengedés. Határok. Megbocsátás. Hála. Önszeretet. Egyedüllét.
Minden fájdalommal, könnycseppel, de ugyanakkor mosollyal és örömmel együtt, hálás vagyok Neked, Dávid, azokért a hónapokért, amiket együtt töltöttünk, bárhogy is alakuljon a mi kapcsolatunk, bármit is hozzon a jövő.
Hálás vagyok a Mónikáimnak, a Tündéreimnek, akiktől mindig kapok valami pluszt, útmutatást, támogatást, érzelmi magasságokat és mélységeket.
S utolsó gondolatként, de nem utolsó sorban: még mindig csodálatos Barátaim vannak, akik tényleg ott vannak, jóban, rosszban. Hálás vagyok nekik, értük!!!
Köszönöm Nektek, hogy az Életem részei vagytok!
