Feltöltődés

Nagyon fáradtan ébredtem tegnap reggel. A szerdai koncert után sokáig élveztem a forró fürdőt és elég későn sikerült ágyba bújni. Vagyis önmagamhoz képest, még normális időben is (éjfél előtt már), de fél 5kor ébresztettek a "madárkák" és indultam haza.
Sikerült a vonaton szunyókálnom, de elég fáradt voltam ennek ellenére. Hazaértem, szusszantam egyet és mentem Mónikához, hogy megápolja a lelkem, feltöltsön, megerősítsen, elindítson valamerre. 2 órát voltam nála és rengeteg dologról beszélgettünk. Család, munka, barátok, na és természetesen pasik... Jó beszélni ezekről a dolgokról kívülállónak, az érzéseimről, a bennem lejátszódó folyamatokról. Nagyon sok dolgot megértettem általa, sok dologra rávilágított és arra is rájöttem, hogy sok dolgot igenis jól látok és érzek. S a legfontosabb, hogy megerősített abban, hogy jó irányba haladok. Tudom mit kell tennem, merre kell mennem, neki "csak" az volt a dolga, hogy megerősítsen ebben. Totálisan feltöltődve, energikusan, optimistán távoztam tőle. Összerakott. Kerek egésznek éreztem magam. Persze, azért még hosszú az út előttem, emésztenem kell és újra újra visszajátszani a beszélgetést, hogy tényleg eljusson oda, ahova kell az okos buksimban. :)

Délután elmentem shoppingolni. Baromi mérges voltam a Dechatlonra, mert meghirdetnek egy akciót és nincs belőle méret?!?! O.o Oké, hogy kifutó széria, de akkor ne hirdessen rá akciót, ha nincs készlete belőle. (kinéztem egy Merell túracipőt - de így marad az eredeti terv, amit Bécsben fogok majd hétfőn beszerezni) No mindegy, legalább vízálló kabátot sikerült vennem. Igaz nem pirosat, amilyet szerettem volna, hanem fehéret, de nagyon tetszik :) (pirosat csak pasiknak gyártanak és abból persze még az S-esbe is 2x beleférek - pedig nem vagyok kicsi)
Szerettem volna szoknyát, vagy ruhát is venni, de nem találtam megfelelőt, így még beszereztem néhány fontos dolgot, a Móninak ígért könyvet, na és a magamnak kinézettet is és indultam haza.
Este már fél 11kor ágyban voltam és jó sokat sikerült aludnom.

Ennek ellenére ma egész nap aludni tudnék (de szerintem ebbe ez az össze-vissza időjárás játszik közre).
Ma voltam kozmetikusnál és fodrásznál is végre, már nagyon rám fért :) Ez a 2 nap a feltöltődésről, a szépülésről szólt és hogy megint nőcisnek érezzem magam és újult erővel folytassam az utam :)
Az unokahúgommal is találkoztam végre, ezer éve nem láttam. Remélem holnap lesz hozzá türelmem, ma egyszerűen nagyon fáradt voltam.
Holnap viszont el akarok menni futni is. Eddig kíméltem a vádlim, ma meg fáradt voltam, de már vágyom rá. Az is nagyon fel fog tölteni.
Jövő hétvége meg pünkösd, Peti szervez túrát Kőszeg környékén 3 napra. Most döntöttem el, hogy akkor megyek. Remélem megismerek ismét új arcokat. Nem mintha a régiekkel baj lenne, de igyekszem Mónika tanácsait megfogadni és ez is közé tartozik :)

Ideje lenne, hogy megérkezzen a nyár. Lenge nyári ruhákra vágyom, papucsra és szandira, vízre, úszásra és még sok sok élményre, programra. Lassan el kell kezdeni szervezni a balatoni bringa túrát is, hogy körvonalazódjon nagyjából mikor, merre, hogyan :)

Sommernachtkonzert

A munkahét rövidsége miatt sok volt a tennivalóm. Elég keveredetten indult a hét.
De most már a pihenés vár :))
A Frauenlauf után ùgy gondoltam hétfőn, hogy megérdemlem a pihit meló után. Jol is esett a semmittevés. Jól esett volna a futás is, de a szervezetnek valamikor pihennie is kell.
Kedden Renátusz szülinapi piknikjére voltunk hivatalosak, de az idő persze közbeszólt, így a Prater helyett beszorultunk a lakásba, de így is nagyon jó volt a hangulat :) Elég későn is értem haza, mert persze még babràltam a neten, így reggel jól el is aludtam :-/
Szerda este volt a bécsi filharmonikusok szabadtéri koncertjének főpróbàja a schönbrunni kastélyparkban. Gyönyörű volt a kivilàgítás és a zene is, de a hideg, a szél, az eső nem tette élvezhetővè. Emlékszem, hogy tavaly Zolival készültünk ki, de ugyanilyen ocsmàny idő volt :(
Ettől függetlenül èlmény volt. Ritkàn hallgatok klasszikus zenét, így most kellemes volt hallgatni :)
Viszont nagyon àtfagytam, így a végét már nem vártam meg. Hazajöttem és vettem egy jó kis forró fürdőt, mert megérdemlem!!! :)) És ha már itt tartunk, az elkövetkező napokban is folytatom a "mert megérdemlem" tendenciát. Testi és lelki szépülés lesz. Végre eljutok kozmetikushoz és fodrászhoz is.
Holnap pedig a lelkem ápoltatom Mónikàval :)
Aztán már a pihenésé a főszerep, de persze a 4 napban szeretnék màr futni. Remélem rendbe tudom tenni a vádlim és az idő is kezvezni fog :)
A héten volt a legjobb barátnőm, Anikó 30. szülinapja, s immáron anyukaként ünnepelhette. Beszéltem vele is pár szót telefonon. Alig várom már, hogy lássam őt és Luca babát, de a látogatás még várat magára. Szokniuk kell még egymást! De legkésőbb júliusban sort kerítek rá :))

Futás, jókedv, móka, kacagás és egyebek

Elég tartalmas és eseménydús napokon vagyok túl. Volt ebben öröm, bánat és most hihetetlen felszabadultság :)

Csütörtökön gondolkoztam mit kellene este csinálnom, mivel a frizbi ezúttal kimaradt, de úgy döntöttem maradok itthon és pihenek. Aztán eszembe jutott, hogy a szüleim házassági évfordulójára akartam csinálni egy videót régi képekből (eredetileg anyák napjára szántam, de kibabrált velem az pen drive, immáron nem először :-/ ). Így nekiálltam és összedobtam. Persze nem is én lettem volna, ha épp a befejezés előtt nem kattintok rosszul és törlődik az egész ... szóval kezdhettem elölről... :D
Ilyen lett:
https://www.youtube.com/watch?v=a2ghz5vo2OA&list=HL1401020343&feature=mh_lolz

Pénteken végre kértem időpontot két vizsgálatra, amit már hetek óta csak halogatok, így júniusban ezeknek is a végére járok.
Este elmentem Gabival és Tónival a Liliomfira. Hát az egy szintén nagyon jó döntés volt. Nagyon sokat nevettünk - ez a vidámság már nagyon hiányzott. Aztán volt egy másik program is (Friday Nightskating - ami helyett a színházat választottam), Dóra, Dávid és Tamás ott voltak és hozzájuk csatlakoztam utána. Beültünk az MQ-ba, ahol olyan élet volt, amit nem is gondoltam volna. Baromi sok fiatal, itt ott zenélés, csupa jókedv, móka és kacagás :) Kerek lett vele az este.
Szombaton elmentem a Startnummer-emet átvenni, utána Tikával találkoztam, csináltunk egy könnyű kis ebédet és egy nagyon jót beszélgettünk, hosszú idő óta először. Este pedig néhányan elmentünk billiárdozni.
Koktéloztunk, beszélgettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Igazán felszabadultan.

Ma pedig a Fauenlauf volt. Kimondhatatlan érzés volt már oda megérkezni. Komolyan a könnyeimmel küzdöttem, annyira jó érzés volt. A rajt után közvetlenül nehézkesen lehetett haladni, de ahogy haladtunk a távban, kezdett megszűnni a tömeg és be tudtam állni a saját tempómra. Végigfutottam, pedig máskor még rövidebb távon is sétálok itt ott. Voltak azért holt pontok, nem is annyira a fáradtság miatt, hanem mert már untam :D De aztán Zoli ott állt 5 km-nél és ez hihetetlen erőt adott, motivált. Az utolsó kilométernél pedig annyira várt, hogy lefényképez, hogy akkor is alig vett észre, mikor előtte álltam és integettem neki. Vicces momentum volt, de feldobta az utolsó métereket. Onnantól végig mosolyogtam. Az utolsó 500 métert igyekeztem megnyomni. Hihetetlen érzés volt befutni a célba :) Hirtelen utána úgy éreztem, összeesek, de az csak a pillanatnyi mámornak volt köszönhető, mert egy pillanattal később már minden rendben volt. Büszke voltam magamra, hogy megcsináltam. Nem sikerült időn belül, de sebaj, az már nem érdekelt. Emlékezetes első verseny volt!
Zolival persze utána is találkoztunk, leültünk, beszélgettünk (én pedig pihegtem).

És még nincs vége a napnak! Most még készülök ki az Augartenbe egy kis csapattal pihizni, beszélgetni, kikapcsolódni :)

Kezdek életre kelni, úgy érzem :) Remélem a héten sikerül Mónikával is találkoznom (ő egy "tündér terapeuta") és helyre segít rakni magam, korábban már sokat segített...


UI: Nagyon jól sikerült a kis piknik is. Volt enni, inni való, a jó társaság meg mindig adott :) szupi volt!!! Kerek kis hétvége volt ez :) ;)

Fáradtság

Egyszerűen nem bírom magam kipihenni. Nem tudom mennyit kellene aludnom ahhoz, hogy fitten és üdén ébredjek, de azt hiszem ehhez is radikális változásokat kell bevezetnem és korábban lefeküdni.
Valahogy ez a hirtelen meleg is megviselt, hát mese nincs... 30 fölött már ezt is megérzi az ember lánya :)

Hétfőn egy kisebb csapattal színházba mentünk. Pintér Béla: Titkaink című előadását néztük meg. Nekem tetszett. Szerintem jó arányban volt a dráma és a humor benne. Számomra élvezhető volt. Mondjuk a végére már sok volt a pedofília téma, de utána a "közönség beszélgetés"-en kiderült, hogy miért erre a témára volt kihegyezve a darab. A rendező is szimpi volt, szóval szerintem nem az utolsó darabját néztem meg :)

Tegnap este Zolival készültünk a Praterbe sétálni egyet és beszélgetni, s közben összetalálkoztunk Ádámmal (ismét az aluljáróban, ahol az utóbbi időben mindig, ha arra járok), így aztán 3asban ültünk be egy jó kis sörre :)
Jó volt a napi bonyodalmak után kiengedni kicsit a gőzt. Ahogy ma is... A mai napomról nem is akarok több szót ejteni. Idegroncs voltam konkrétan és nagyon kellett a mai futás. Annak ellenére, hogy testileg nagyon fáradtnak éreztem magam - nem nyújtottam le rendesen az utolsó két futásom után (izgultam is, hogy lesz meg a mai 10 km, amit beterveztem), de elég volt visszagondolnom a nap történéseire és el is illant minden testi nyűg. Ismét Gabival is Dáviddal futottunk, ma azért lazább tempót, de kimondhatatlanul jól esett. És a vége majdnem 12 km lett, ami nekem az abszolút rekord. Ennyit még sosem futottam, szóval van egy kis happiness :)

Kiengedtem a gőzt, s ma ismét arra jutottam, hogy végleg le kell zárom a múltam minden mozzanatát, a jókat is ... A mának élni és felépíteni magam. Mind egzisztenciálisan, mind pszichésen. Épp itt az ideje...
Elérkezett az ideje néhány vizsgálatnak is, amiket hetek óta halogatok, szóval, nem unatkozok.
Várom már a vasárnapot, hogy túl legyek életem első versenyén. Érdekes, hogy ez is milyen belső feszültséget okoz nekem ... azt hiszem, a szeptemberi Wachau maraton váltó után még bevállalok jövőre egy félmaratont (talán épp a vcm-on), s ezzel be is fejezem "versenyzői pályafutásom".

Csak mert büszke vagyok rá:
https://secure-nikeplus.nike.com/plus/activity/running/detail/6620000000010140833740055081228136700015?external_share_id=21D3AA56-EEBF-4279-9519-DC5458906C28&is_new_meta=true&fb_source=708

UI. Majd kifelejtettem a nap legfontosabb információját, Anikó barátnőm (a legjobbam) remélhetőleg már anyuka :) Reggel hívott, hogy már bent van a kórházban, akkor még nagyon gyengus fájásai voltak és azt mondták neki, talán ma meg lesz a bébi. Remélem azóta már Luca kívülről szemléli a világot és minden rendben ment :)

Egyedül

Agyaltam, hogy az éjszakai utàn írjak e új bejegyzést, de annyi minden kavarog most bennem, hogy ki kell írnom magambòl...
Nehéz napon vagyok túl. Nem agyaltam túl sokat, mégis ma nagyon egyedül érzem magam... Majdnem úgy, mint 6 éve, amikor jött a hír, csak a fájdalom enyhült picit.
Ùgy volt, hogy megyek ma tùràzni Gàborékkal, de ugye hajnali 3 volt, hogy lefeküdtem és reggel 7kor igencsak keservesen ébredtem (mind testileg, mind lelkileg). Felhívtam Zolit, aki szintèn bizonytalan volt még. Késöbb aztàn írta, hogy ő nem jön, s én is az àgyamat vàlasztottam inkább, annak ellenére, hogy éreztem, meg fogok ma zizzenni egyedül... De azt nem is gondoltam, hogy ennyire egymagam maradok... Hogy senki nem keres, s senkinek nem hiànyzok éppen ma, mikor jól esne pàr baràti szó. Egyetlen ember mondta még az éjjel, hogy hívjam nyugodtan bármikor, ha beszélgetni szeretnék... Ati, innen is nagyon köszönöm Neked! Jól esett pár szòt vàltani Veled!!!
A mai nap tènyleg a pihiről szòlt. Valamikor délután másztam ki az ágybòl, ettem egy falatot és összedobtam egy sütit. Aztán filmeztem, s úgy döntöttem, kimegyek a Donau Kanalhoz futni. 1 óra és ca. 10km volt a terv, de végül kevesebb lett. Sebaj, ez is jól esett.
Futás után kaptam 2 üzenetet... Na azok után megint ki tudtam volna szaladni a világból picit, s le is szálltam koràbban az Ubahnról és hazasétáltam. Akkor tört ki belőlem az egész nap fájdalma, a magamra hagyottsàg érzésével párosulva. Potyogtak a könnyeim... Totál átfagytam, de nem érdekelt. Jòl esett levezetésnek a séta. Itthon pedig engedtem egy kád vizet, gyújtottam néhàny gyertyàt és most màr nyugodtan, ismét az üresség érzésével írom ezeket a sorokat.
Nézek mèg egy filmet este... Talàn a Hàz a tònál-t. Az mindig megnyugtat... De még az is lehet, hogy az Édes novembert nézem újra... Hmmm, de a Most jó-t is nagyon régen láttam... Azon tudok sírni ès most úgy érzem sírnom kell... Az segít...
Holnapra remélem kialszom a mai érzekenységemet és újult erővel, jòkedvvel kezdek neki az új hétnek. Hiszem azt, hogy néha össze kell törni ahhoz, hogy az ember újra felépítse önmagát... Sokkal jobban, nagyobb intenzitàssal és akarással, mint korábban tette. :)

Árnyék a fényben?!

Azzal fejeztem be az előző bejegyzést, hogy vasárnap igyekszem hajnalban felkelni és futni. Na ez nem jött össze. Egyrészt, mert éjjel 2kor még nem bírtam aludni, másrészt meg esett az eső. De aznap csakazértis elmentem még ebéd előtt kocogni (fogalmazzunk inkább így :) ) Abban a pillanatban, hogy beértem a kapun, leszakadt az ég, onnantól pedig folyamatosan esett ... Bécsbe pedig már Zsuzsival jöttem vissza. Jó volt társasággal utazni, végigcsacsogtuk az utat :)
Hétfő estére szerveztünk közös futást a Praterbe. Gabival és Dáviddal mentünk 3asban. Mindegyikünk más távot futott, de a 7km-es szakasz a Hauptallee-n közös volt. Szuper volt! Engem nagyon motivált, hiszen a saját megszokott tempómnál valamivel gyorsabban mentünk és mégsem fáradtam el annyira, mint szoktam.
A hét elég kellemetlen idővel telt. Motiválatlan és kedvetlen voltam egész héten. Az eső, a szél és a hideg nem kedvezett a lelki állapotomnak.
Még csütörtökön sem volt sok kedvem elmenni Dávidhoz, de gondoltam, ki kell kapcsolnom picit. Hát, az nagyon sikerült ... Már az első pohár Rosé engem földre terített. Gabiék csináltak fini melegszendvicseket, szerencsére az enyhített az állapotomon. Sikerült végre Barbival is beszélgetnem hazafelé :) Pénteken aztán a plazmás időpontomat eltoltam picit, mert iszonyat fejfájással ébredtem. Az viszont (mármint a plazma adás) most nagyon pozitív élmény volt. Egy srác szúrt meg, s aztán az is vette ki a tűt, de szinte meg sem éreztem. Az utolsó két brutális alkalom után, ez nagyon kellett. Amúgy a csávó sosem volt szimpi, baromi nagyképűnek tűnt (hát most rájöttem, hogy azért van mire annak lennie...).
Pénteken meló után még elcsábítottam Zolit esőkabátot venni, de persze csak a lábunkat jártuk le. Viszont dumáltunk, hosszú idő óta először kettesben és ez jó volt. Ma aztán folytattuk, elmentünk múzeumba (ahol rábeszéltem őt is a Jahreskarte-ra). Fabergé 'Sonderausstellung' van, ami hatalmas csalódásként ért minket. A hatvanvalahány tojásból csak 3db volt ott... jó jó, szépek voltak a brossok és egyéb medálok, gyűrűk és mindenféle remekmű... de mégis a tojások miatt (amiket én képen láttam) szerettem volna elmenni.
Sebaj, múzeum és újabb vásárló körút után Barbinál folytattuk a napot egy szuper sztrapacska és palacsinta party keretében :) Bár megfogadtam, h nem iszok alkoholt, némi vörösbor nekem is lecsusszant. Hazafelé sétálva pedig jól esett, hogy szitál az eső, késztetést éreztem a futáshoz, éjjel 11 után. Nagyon élveztem és kellett is...
A nap végére előjött sok sok emlék, korábbi érzések. Kellemesek és fájóak vegyesen. Futásból hazaérve pedig szembesültem a dátummal (ami persze egész héten a buksimban motoszkált) és tudatosult bennem, hogy éppen ma 6 éve, hogy elveszítettem a bátyámat. Nem is tudom mit érzek. Leginkább ürességet. Hiányzik ... és persze nincsen nap, hogy ne gondolnék rá és ne emészteném magam időnként a múltbeli ballépésekért. Sok sok dolog, mozzanat, esemény, történés kavarog és elevenedik újra most meg bennem, de ezek bent is fognak most maradni.
Igen, tudom ... el kellene engednem, de rossz érzés, hogy nem voltunk olyan igazi jó testvérek és ma már nem tudok/tudunk ez ellen tenni. Viszont igyekszem a szüleimmel ugyanezt a hibát nem elkövetni és amíg vannak nekem, addig kimutatni és kimondani, mennyire szeretem Őket!

Hát Ő volt az én bátyuskám (2002):

És ez az utolsó képem róla, itt már beteg volt :( (2008)

Itt pedig még az ölében ücsörgök, sok sok évvel ezelőtt :) (valamikor 1984 táján)

Nem túl eseménydús hét

Gyorsan eltelt a hét. Szerdáig rendetlenkedett a gyomrom. Nem is nagyon kívántam semmi nehéz kaját, próbáltam diétázni, hogy helyre álljon a rend. Erőm viszont nem sok volt, így a futás elmaradt. :(
Hétfő este összedobtam a videót, amit Ati kért tőlem. Életem első, önálló videójakén talán nem is lett olyan rossz :)
https://www.youtube.com/watch?v=g96yYPe3azw&feature=youtu.be
Kedd este odaért Zoli is a Klettersteig után, vele pedig filmeztünk egyet. (Rájöttem, hogy egyedül nem nagyon szeretek filmet nézni :-/)
Szerdán végre erőt vettem magamon, szerettem volna futni, de esett az eső. Így a takarítás mellett döntöttem. Délelőtt összepakoltam a szekrényemet (még a ruhák szortírozása hátra van), este pedig nekiálltam ablakot pucolni (mondjuk nem a legszerencsésebb időpontot választottam, de végül tiszta lett :D ). Másnap meg kimostam a függönyöket is.
Csütörtökön délelőtt elkísértem Zolit vásárolni, este meló után pedig  jöhetett a frizbi. Morcos voltam, mert későn engedtek el és olyan jó lenne egyszer legalább közel az elejére odaérni. Ott már éreztem a futás hiányát. Vissza kell szoknom ... Ha bejönnek a jobb idők és tovább lesz világos, közben tuti ki fogok tekerni addig :)
Péntek délelőtt elmentem ismét plazmázni. Amióta elcseszték picit a vénámat, azért parázok ... és megint az a csajszi szúrt meg, aki utoljára és bazira fájt ... aztán meg ahogy kitépte O.o No mindegy, túléltem és ismét segítettem és ez jó érzéssel tölt el :)
Este miután hazaértem és beszélgettünk kicsit a családdal, elmentem futni. Nagyon jól esett. A végére kellemes is lett az idő. Imádom a friss illatokat. A Duna, az akácvirág ... ahogy közelítek az erdőhöz, ott meg az igazi fa illat ... Feltölt :) Az időm nem a legtökéletesebb, de most inkább arra mentem, hogy nagyjából egyenletesen tudjak futni, minél kevesebbet álljak meg és kevesebb legyen a sétálós szakasz. Fejlődő tendenciát mutatok :)
Ma délelőtt Anikó barátnőmmel találkoztam. 2 hete van a kiírt szülési időpontig. Olyan szép kerek pocija van :)) Jó volt vele még egyet így dumálni. Később, ha meglesz a bébi, úgyis ritkábban fogunk tudni találkozni. Beszereztem ismét néhány dolgot a bringámhoz is, lassan, de biztosan teljes lesz a felszerelés :)
A délutáni pihi után elmentünk a familyvel sétálni az erdőbe. Vagyis én futni készültem, na meg bodza virágot gyűjteni, mert szeretnék szörpöt csinálni. Hozzá kell szoknom a nappali futáshoz ... jó, az erdő azért nem aszfalt, alapban az is megterhelőbb nekem, plusz azért voltak kis dombocskák is. De az erdő illata, a bodzavirágok, a természet közelsége azért kárpótolt :)

Holnap megpróbálok viszonylag korán felkelni és futással kezdeni a napot, hogy az milyen hatással van rám ... Ma viszont rájöttem arra is, hogy a korábbi tornáimat is vissza kell hozni, mert nagyon megálltam egy szinten, pedig szeretnék fejlődni. Jobban oda kell figyelnem magamra.
A héten beneveztünk a szeptemberi Wachau maratonra is, váltóban. Szerintem jó kis csipetcsapat leszünk :))

Őrségi kalandozás

Hosszú, izgalmas, aktív és tartalmas napokon vagyok túl.
Az őrségi bringa túrát  megelőző 3 munkanap elég mozgalmasra sikerült, volt sok tennivaló, de végül mindenre sikerült időt keríteni és sikeresen mindent elvittem magammal, amit szerettem volna, pedig utolsó pillanatban pakoltam. Na a fényképező itthon maradt, de az már helyhiány miatt.
Életemben másodszor tekertem Bécsen belül, autók között. Volt kis para, de ügyesen megoldottam (szerintem). Annak ellenére, hogy a google maps elkevert,  így is pont 5re odaértem Annához, bepakoltuk a bringákat, csomagokat és útnak eredtünk.
Este még borozgattunk a kis "bécsi különítménnyel", Ingrid és András után Ági is befutott. Doki, a szervezőnk is csatlakozott hozzánk picit, borozgattunk, beszélgettünk majd egy kiadós alvással rákészültünk a másnapi, leghosszabb távra.
Féltem, hogy fogom bírni, hiszen nem szoktam biciklizni, ekkora távokat, ilyen terepen pedig még soha nem tettem meg. És hát hiába futok, azért ez teljesen más megterhelés. Voltak is gondjaim a combommal. Minden pihenőnél jól lenyújtottam, sportkrémmel bekentem, masszíroztam. Az utolsó 20 km kemény volt, ott már szabályosan görcsölt az izmom (mint kiderült rendelkezem vele). De amikor láttam szinte mosolyogva elhaladni mellettem a gyerekeket a számomra megterhelő emelkedőn (én konkrétan feltoltam a bringát), akkor hogyan is panaszkodhatnék?! Lenyomtuk a távot. 76 km, 450m szintemelkedés. Büszke voltam magamra, mert azt gondoltam, rosszabbul fogom bírni. Az etap végén pedig kiterültünk a Vadása-tó partján :)

Jól esett este a forró zuhany, hajmosás. Utána pedig vacsi az étteremben és ismét jöhetett egy jó kis alvás.

Másnap reggeli nélkül indítottuk a napot. Gyorsan összepakoltuk a nélkülözhetetlen dolgokat, mert aznap nem mentünk vissza a szálláshoz, hanem Felsőszölnökön éjszakáztunk egy panzióban. 1-2x elkapott minket egy egy zápor. Azt hittem sosem érünk oda. Vagy 3x vége volt a településnek és újrakezdődött. Olyan érzésem volt, mintha lementünk volna a térképről. Aznap közel 60 km-t tettünk meg, 510m szintemelkedéssel. Kemény volt. Fél lépéssel a világ vége előtt, ahol térerő semmi, de végre, 2 nap böjtölés után volt wifi, nagyon finom babgulyást kaptunk, palacsintával. Az egész túra alatt szerintem ez volt a legjobb kajánk :) Vacsi után sétáltunk egy jót (megfordult a fejemben, hogy futni kellene, de féltettem a combomat), majd beszélgettünk a lányokkal és bealudtunk. Rosszul aludtam ... előző nap csúnyán leégtem és a krém, amit kaptam rá, nem igazán akart segíteni. 

Másnap kora reggel a bevállalósok elmentek a 3as határhoz (a bécsi csapatból Ingrid és Ági vágott neki), az  kb plusz 20km-t jelentett. Kiadós reggeli után pedig nekivágtunk a nem kicsit kalandos napnak. Hűvös volt az idő, kezdett feltámadni a szél is. Bizakodtunk, hogy megússzuk az esőt, de sajnos nem kímélt bennünket. A szervezők 'vadregényt' ígértek a túra utolsó részére és azt meg is kaptuk. :D Nem volt sok emelkedő aznap, de esőben, sárban, átázott ruhában másztunk át sáros árkon, majd patak medren. 

Egész nap zenét hallgattam. Jól éreztem magam. Megtaláltam a tempóm, jól haladtunk, nem szenvedtem és picit vissza tudtam vonulni a gondolataimmal, érzéseimmel. Visszaérkezve Ági és András még elment futni. Ha még átöltözés előtt tudom, biztosan velük tartok, de mielőbb ledobáltam magamról a vizes ruhákat és nem akartam már visszaöltözni. Vacsora után (dödöllét ettünk paprikás- lisztes bundás husival és sok tejföllel) az étteremben még társasoztunk, visszaérve a szállásra pedig bebújtunk az ágyba. Én gyorsan elaludtam. Végre sikerült jól aludnom, viszonylag kipihenten ébredtem. Éreztem a 3 aktív nap hatását. Borzasztóan fújt a szél, olyan érzése volt az ember lányának, mintha keresztül fújna a faházon ...

Ébredés után gyors pakolás, majd útra keltünk utolsó közös reggelinkhez. Ott már többen leváltak. Mi még néhányan ellátogattunk a Pityerszeri Skanzenhez. Onnan aztán ki ki ment a saját útján. Mi Annával még kerestünk egy fazekas műhelyt, ahol beszereztük a korábban kiszemelt dolgokat és indultunk vissza Bécsbe. 

Hosszúnak tűnt az út, pedig én bóbiskoltam is közben. Útközben - már Ausztriában - megálltunk egy kávéra. Gyönyörű kilátás nyílt a környékbeli hegyekre, dombokra. Készítettem képet, de egyrészt nem adja vissza a táj valódi szépségét, másrészt pedig belenyúltam :-/

Itthon gyorsan elláttam a virágaimat táppal, kimostam a ruháimat, csacsogtam számomra fontos emberekkel és eltelt ez a nap is. Reggel szerintem túlettem magam mustáros, fokhagymás bundás kenyérrel és kolbásszal. Még most is nehéz a gyomrom :(  

Kalandos, aktív, hosszú hétvége volt. Sokszor belegondolok, hogy korábban hogyan tudtam szinte végigfeküdni 3-4 napot?! Élvezem, hogy kimozdulok, hogy új embereket ismerek meg, az ismerősökhöz pedig közelebb kerülök és ez jóóóó. Szeretem érezni, hogy ÉLEK. És ebben a néhány napban tényleg tudtam végre magamra koncentrálni, elemezni bennem megbúvó érzéseket, annak ellenére, hogy nem voltam egyedül (bár nagy végkövetkeztetéseket még mindig nem vontam le).  De nem agyaltam a problémáimon, a tennivalóimon. Kikapcsolódtam, igazán :)

Most már érzem a fáradtságot is, így hamarosan el is rakom magamat, hogy holnap kezdődhessen egy újabb hét, újabb élményekkel :)