Egyedül

Agyaltam, hogy az éjszakai utàn írjak e új bejegyzést, de annyi minden kavarog most bennem, hogy ki kell írnom magambòl...
Nehéz napon vagyok túl. Nem agyaltam túl sokat, mégis ma nagyon egyedül érzem magam... Majdnem úgy, mint 6 éve, amikor jött a hír, csak a fájdalom enyhült picit.
Ùgy volt, hogy megyek ma tùràzni Gàborékkal, de ugye hajnali 3 volt, hogy lefeküdtem és reggel 7kor igencsak keservesen ébredtem (mind testileg, mind lelkileg). Felhívtam Zolit, aki szintèn bizonytalan volt még. Késöbb aztàn írta, hogy ő nem jön, s én is az àgyamat vàlasztottam inkább, annak ellenére, hogy éreztem, meg fogok ma zizzenni egyedül... De azt nem is gondoltam, hogy ennyire egymagam maradok... Hogy senki nem keres, s senkinek nem hiànyzok éppen ma, mikor jól esne pàr baràti szó. Egyetlen ember mondta még az éjjel, hogy hívjam nyugodtan bármikor, ha beszélgetni szeretnék... Ati, innen is nagyon köszönöm Neked! Jól esett pár szòt vàltani Veled!!!
A mai nap tènyleg a pihiről szòlt. Valamikor délután másztam ki az ágybòl, ettem egy falatot és összedobtam egy sütit. Aztán filmeztem, s úgy döntöttem, kimegyek a Donau Kanalhoz futni. 1 óra és ca. 10km volt a terv, de végül kevesebb lett. Sebaj, ez is jól esett.
Futás után kaptam 2 üzenetet... Na azok után megint ki tudtam volna szaladni a világból picit, s le is szálltam koràbban az Ubahnról és hazasétáltam. Akkor tört ki belőlem az egész nap fájdalma, a magamra hagyottsàg érzésével párosulva. Potyogtak a könnyeim... Totál átfagytam, de nem érdekelt. Jòl esett levezetésnek a séta. Itthon pedig engedtem egy kád vizet, gyújtottam néhàny gyertyàt és most màr nyugodtan, ismét az üresség érzésével írom ezeket a sorokat.
Nézek mèg egy filmet este... Talàn a Hàz a tònál-t. Az mindig megnyugtat... De még az is lehet, hogy az Édes novembert nézem újra... Hmmm, de a Most jó-t is nagyon régen láttam... Azon tudok sírni ès most úgy érzem sírnom kell... Az segít...
Holnapra remélem kialszom a mai érzekenységemet és újult erővel, jòkedvvel kezdek neki az új hétnek. Hiszem azt, hogy néha össze kell törni ahhoz, hogy az ember újra felépítse önmagát... Sokkal jobban, nagyobb intenzitàssal és akarással, mint korábban tette. :)