Árnyék a fényben?!

Azzal fejeztem be az előző bejegyzést, hogy vasárnap igyekszem hajnalban felkelni és futni. Na ez nem jött össze. Egyrészt, mert éjjel 2kor még nem bírtam aludni, másrészt meg esett az eső. De aznap csakazértis elmentem még ebéd előtt kocogni (fogalmazzunk inkább így :) ) Abban a pillanatban, hogy beértem a kapun, leszakadt az ég, onnantól pedig folyamatosan esett ... Bécsbe pedig már Zsuzsival jöttem vissza. Jó volt társasággal utazni, végigcsacsogtuk az utat :)
Hétfő estére szerveztünk közös futást a Praterbe. Gabival és Dáviddal mentünk 3asban. Mindegyikünk más távot futott, de a 7km-es szakasz a Hauptallee-n közös volt. Szuper volt! Engem nagyon motivált, hiszen a saját megszokott tempómnál valamivel gyorsabban mentünk és mégsem fáradtam el annyira, mint szoktam.
A hét elég kellemetlen idővel telt. Motiválatlan és kedvetlen voltam egész héten. Az eső, a szél és a hideg nem kedvezett a lelki állapotomnak.
Még csütörtökön sem volt sok kedvem elmenni Dávidhoz, de gondoltam, ki kell kapcsolnom picit. Hát, az nagyon sikerült ... Már az első pohár Rosé engem földre terített. Gabiék csináltak fini melegszendvicseket, szerencsére az enyhített az állapotomon. Sikerült végre Barbival is beszélgetnem hazafelé :) Pénteken aztán a plazmás időpontomat eltoltam picit, mert iszonyat fejfájással ébredtem. Az viszont (mármint a plazma adás) most nagyon pozitív élmény volt. Egy srác szúrt meg, s aztán az is vette ki a tűt, de szinte meg sem éreztem. Az utolsó két brutális alkalom után, ez nagyon kellett. Amúgy a csávó sosem volt szimpi, baromi nagyképűnek tűnt (hát most rájöttem, hogy azért van mire annak lennie...).
Pénteken meló után még elcsábítottam Zolit esőkabátot venni, de persze csak a lábunkat jártuk le. Viszont dumáltunk, hosszú idő óta először kettesben és ez jó volt. Ma aztán folytattuk, elmentünk múzeumba (ahol rábeszéltem őt is a Jahreskarte-ra). Fabergé 'Sonderausstellung' van, ami hatalmas csalódásként ért minket. A hatvanvalahány tojásból csak 3db volt ott... jó jó, szépek voltak a brossok és egyéb medálok, gyűrűk és mindenféle remekmű... de mégis a tojások miatt (amiket én képen láttam) szerettem volna elmenni.
Sebaj, múzeum és újabb vásárló körút után Barbinál folytattuk a napot egy szuper sztrapacska és palacsinta party keretében :) Bár megfogadtam, h nem iszok alkoholt, némi vörösbor nekem is lecsusszant. Hazafelé sétálva pedig jól esett, hogy szitál az eső, késztetést éreztem a futáshoz, éjjel 11 után. Nagyon élveztem és kellett is...
A nap végére előjött sok sok emlék, korábbi érzések. Kellemesek és fájóak vegyesen. Futásból hazaérve pedig szembesültem a dátummal (ami persze egész héten a buksimban motoszkált) és tudatosult bennem, hogy éppen ma 6 éve, hogy elveszítettem a bátyámat. Nem is tudom mit érzek. Leginkább ürességet. Hiányzik ... és persze nincsen nap, hogy ne gondolnék rá és ne emészteném magam időnként a múltbeli ballépésekért. Sok sok dolog, mozzanat, esemény, történés kavarog és elevenedik újra most meg bennem, de ezek bent is fognak most maradni.
Igen, tudom ... el kellene engednem, de rossz érzés, hogy nem voltunk olyan igazi jó testvérek és ma már nem tudok/tudunk ez ellen tenni. Viszont igyekszem a szüleimmel ugyanezt a hibát nem elkövetni és amíg vannak nekem, addig kimutatni és kimondani, mennyire szeretem Őket!

Hát Ő volt az én bátyuskám (2002):

És ez az utolsó képem róla, itt már beteg volt :( (2008)

Itt pedig még az ölében ücsörgök, sok sok évvel ezelőtt :) (valamikor 1984 táján)