Szabadon

Gyorsan eltelt ez a néhány nap. Amióta a srácok tovább mentek, szinte repül az idő.
Sok volt a meló is a héten. Amire máskor 5 napom van, arra most csak 3 volt.
De szerencsére program is volt. Voltunk frizbizni, amibe már korábban bele kóstolhattam és most még talán jobban is tetszett. Ez is jól átmozgat :)

A mai napom kész káosz volt. Rohangáltam, mint pók a falon, a tetejébe pedig hülyeségeket csináltam :D
De a nap zárásaként futottam és ez mindenért kárpótolt és mindent feledtetett. Ezúttal megfogadtam Ati korábbi tanácsait, picit nagyobbra vettem a lépteimet és felsőtesttel is próbáltam dolgozni, bemozogni, hogy legyen lendületem. És bejött :) Főleg, mikor nem felejtettem el. :D Nem is fáradtam el olyan gyorsan és éreztem, hogy minden részem jól átmozog. Miley Cyrus The Climb-je is segített. Régen éreztem ezt a felszabadultságot, szabadságot, amit ma! Bizonyítási vágyat, akaraterőt ... sok minden volt benne, amit szavakkal ki sem tudok fejezni :) És tanulom a nyújtást is, amit korábban sokszor hanyagoltam. Most érzem, hogy kell! A héten voltam már futni, akkor közben is le kellett nyújtanom. Öregszem?! Vagy csak jelzi a szervezetem, mire van szüksége?!

A mai nappal tényleg lezárult életem egy nagyon szép időszaka. Hazudnék, ha azt mondanám, valahol belül nem fáj ... de minden, ami véget ér, ezzel jár. Ugyanakkor elkezdődik valami új, valami más, valami reményteli. Úgy érzem, azzal, hogy megszűnt a bizonytalanság, meg is könnyebbültem picit és ez most jó érzés. Az elmúlt 1 héten minden úgy történt, ahogy történnie kellett. Megnyugodott a lelkem. És ismét tanultam valamit ... ELENGEDNI. :)

A vonaton ülve elgondolkodtam azon, mekkora utat jártam be 1 év alatt. Mennyi minden történt velem. Mennyi új ember, új élmények, a sport szeretete, hogy végre úgy érzem, ÉLEK!
Lassan 1 éve ismerem Zolit is, aki még mindig hatalmas lelki támasz nekem és remélem, mindig az is marad!
Ma Mónival is beszéltem pár szót telefonon és az is jól esett. Az elmúlt néhány hétben szinte napi szinten váltottuk a maileket, a héten ez elmaradt, de hiányzott is. Mindegyikünk elfoglalt volt ezzel-azzal. De talán kell is néha ilyen időszak :)

A jövő hét ismét rövid hét lesz. Már alig várom a bicikli túrát. Egyszerre van bennem félelem és izgalom is :))
De még itt a hétvége. Holnap megpróbálom kimozdítani az anyukámat és elmegyünk virágokat venni a balkonomra. Aztán szeretnék futni, vagy sétálni. És még gyerekkori képeket is szeretnék keresni, amiket beszkennelhetek. Szóval nem fogok unatkozni itthon :)

Kezdődhet egy új életszakasz, teli reménnyel,új élményekkel, talán új ismeretségekkel. Külső és belső alakulással. Most érzem magamban az akaratot és az erőt! Remélem kitart a célig :) És élvezni akarom az út minden pillanatát. Mert az ÚT a fontos, nem a CÉL :)