A kezdetek

Minden kezdet nehéz ...

Már néhány napja gondolkodom, hogy indítanom kellene egy blogot, ahol kiírom magamból azokat a gondolatokat, amik foglalkoztatnak. Ma megkaptam hozzá a végső lökést. :)
Múlt héten ugyan már elkezdtem írni és született is két bejegyzés, de olyan "mélyre" sikerült, amit végül nem akartam mindenkivel megosztani. Talán egyszer... valamikor... Akkor egyszerűen jól esett leírni az érzéseimet.

Kezdeném egy rövid bevezetővel... Volt egy bizonytalan és legkevésbé sem talpraesettnek nevezhető lányka, aki néhány évvel ezelőtt kikerült Bécsbe - ez volnék én :)
Telt múlt az idő: boldogság, gyász, csalódás, szakítás, öröm, pofonok, barátságok, párkapcsolatok. Hol a szakadék, hol a fellegek.
Aztán úgy egy éve, egy nagy pofon után döntöttem úgy, hogy most vagy soha. El kell kezdeni változtatni az életemen, magamon. Azt vallom, hogy mindig mindennek megvan az oka. Semmi sem véletlen, mint ahogy az sem, hogy kik jönnek be az ember életébe és kik távoznak belőle. Hát én ekkor, az utam kezdetén ismertem meg Zolit, a változásom fő támogatóját, akinek a mai napig hálás vagyok, s akit nagyondenagyon szeretek!
Az életem hatalmas fordulatot vett. Elkezdtem sportolni, főleg futni, ami (ki)tartást adott. Formált kívül is belül egyaránt. Kezdett felépülni az önbizalmam. Végre elkezdtem ÉLNI, s talán a kislányból Nővé válni. A folyamatnak még nincs vége, de úgy érzem, jó úton haladok továbbra is. Azáltal, hogy nyitottam a világ és az emberek felé, egyre több ember kísér az úton tovább. És én élvezem ezt az Utat.

Ezzel el is jutottam a jelenig. Kialakult egy nagyon jó kis társaság, a 'bécsi csipet - csapat", akikkel hetek óta összejárunk, aktív és passzív programokat szervezünk. Hol csatlakozik hozzánk valaki, hol elhagy bennünket hosszabb, rövidebb időre.
Peti, a 'Minden, ami túra' csoport megálmodója és megalkotója - aki ezt a szupercsapatot összehozta - az álmait követve hagyott itt minket és költözött a világ másik végére. Furcsa, hogy alig ismertem Őt, mégis rossz volt elengedni. Olyan érzésem volt, mintha a szívem egy darabkájával távozott volna és az a darab nekem nagyon hiányzik. A csapat egyik lelke ment el... S most követte a másik fő mozgatórugó, Ati ... bár Ő nem olyan messzire és nem olyan hosszú időre (bár nála még ezt sem lehet tudni).

Az elmúlt 2 hét nagy érzelmi viharokkal volt tele számomra. Voltam nagyon a padlón, de voltak nagyon kellemes pillanataim is.
Atit néhány hónappal ezelőtt ismertem meg, de sosem gondoltam, hogy ennyire közel kerül majd a lelkemhez. Nehezemre esett Őt elengedni annak ellenére, hogy tudtam és éreztem már a legelején, hogy neki most erre van szüksége. Menni a vágyai után, az ismeretlenbe és  ki kell taposnia a maga útját. Volt rá (vagy csak lett volna) időm felkészülni, mégis olyan űrt hagyott maga után. :(

Az élet persze megy tovább, itt a tavasz, jön a jó idő, s mi ezt kihasználva szervezzük is a túrákat, egyéb aktív és kulturális programokat. Na és persze a szórakozás sem maradhat el, jönnek sorra a szülinapok!
A hétvégén voltunk Wachauban. Nem is lehet szavakkal kifejezni a táj gyönyörűségét. A jó társaság mindig adott, s ez emeli minden alkalommal az adott program sikerét.

Közben persze nem szabad elfeledkeznem arról sem, hogy építgessem a saját életemet is. A diplomám elismertetéséhez szükséges anyagok a fordító irodában (akiket mellesleg jól le fogok teremteni holnap telefonon, mert 1,5 hét eltelt és nem jelentkeznek, mailre nem válaszolnak). Megkaptam az anyagokat is a jogvizsgához, ki is nyomtattam, most már csak neki kell ülnöm és bevágnom.
Szeptembertől szeretnék munkahelyet váltani, bár ez lehet ki fog tolódni. Még nem tudom mit hoz a jövő... de itt bármilyen kényelmes is és bármennyire szeretem is a családot, érzem, hogy kiégtem, váltanom kell ... talán még nem késő.
S a távlati célokban ott szerepel az állampolgárság váltás kérdése is.
És nem szabad megfeledkeznem a személyiségem fejlesztéséről sem. Jó néhány könyv várakozik rám a polcon, hogy kiolvassam.

Most viszont vár az ágy :) Még 2 nap munka a héten és jöhet a jól megérdemelt pihenés. Sok időt szeretnék aktív pihenéssel tölteni, sportolni, kimozdulni. Remélem az idő is megfelelő lesz és hogy elmúlik a köhögésem, hogy végre megint futhassak. Bő 1 hónap múlva Frauenlauf. Én bízom magamban, de ideje lenne ráedzeni most már :)