Az elmúlt időszakban rengeteget dolgoztam magamon. Kerestem újabb és újabb módszereket, hogy kihúzzam magam a trutyiból, szeressem magam, találjam meg a boldogságot önmagamban. Ne vetítsem ki, ne keressem másban. Ne akarjak mindenkit megmenteni, helyes útra terelni, óvni, védeni, hisz mindenki a saját életének a kovácsa. Így hát én is a sajátomé. Lépni kell(ett) hát önmagam felé.
Így jutottam el a theta healing-ig, majd az eft-ig, s végül a családállításig. Más más technika, de talán az közös, hogy energiákkal dolgozik mindegyik és érzésekre támaszkodik. Arra a bizonyos belső hangra, amit csak akkor hallunk, ha elcsitulunk és kizárjuk a zajokat. Javítsatok ki, ha rosszol fogom ezt meg...
Mintha lépcsőfokok lettek volna, a gyógyulásom lépcsőfokai.
Messze nincs még vége és persze most is több szálon zajlanak az események az életemben. Tanulok elengedni, mellette befogadni. És ez a befogadás most a legédesebb az egészben. Valahogy hirtelen olyan természetes.
Rég éreztem már azt - vagy tán még soha -, hogy ennyire jó helyen vagyok, jó időben, jó emberekkel a közvetlen környezetemben. Ahogy támogatom magam, úgy támogat az Élet/Sors vagy nevezzük bárminek. Ahogy rátalálok egy egy cikkre, könyvre, belecsöppenek beszélgetésbe, előadásba, belebotlok (vagy ők belém) emberekbe, minden a legjobb időben jön most.
Végtelen hála és szeretet van bennem, amihez csatlakozik egy megnyugvás és nem hagyom magam most kibillenteni.
Biztonságban érzem a testem és a lelkem is. S bár most is több, mint jó, de van még feljebb, érzem! 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése