Az Úton

"A megbocsátás nem azt jelenti, hogy megvonjuk a vállunkat és megyünk tovább. A megbocsátás egy hosszú folyamat eredménye, annak a lelkiállapotnak az elérése, amikor képesek vagyunk elengedni a haragot, a veszteséget, amikor nemhogy nem rosszat, de minden jót kívánunk annak, aki megbántott, amikor bizalommal tekintünk a jövőbe. Amikor elcsitulnak a rossz rezgések, és a múlt tényleg nem húz le többé."

És ezzel szép lassan a helyére kerül minden, óvatosan belopóznak a hétköznapokba a pozitív dolgok.
Most valahogy minden nekem és nem ellenem dolgozik. Apró pici boldogságmorzsák ezek, amik bearanyozzák a napjaimat és visszatér velük az örök mosolygó és életvidám Anna, akit annyira nagyon szeretek.

Hiszem, hogy minden okkal történik (ezt már párszor leírtam), s ezek a történések engem is cselekvésre késztetnek. Most még lassú, apró pici lépéseknek tűnnek ezek, de előre visznek, érzem. :) 

Van, amit már rég meg kellett volna tennem/lépnem, de most érett meg bennem a napokban. Ez kellett ahhoz, hogy egy újabb lépéssel egy új fejezetet nyissak.

Még nem látom a teljes utat, de nem is arra koncentrálok egyelőre. Mindig csak a következő lépésre.

És szerencsére mindig vannak kísérők az Úton és ezért hálás vagyok! Nagyon! Hogy ki meddig és milyen minőségben marad, azt pedig majd az idő eldönti...

Köszönöm!