Az utóbbi hetek - mióta nem dolgozok - arról szóltak, hogy megtanuljak ismét egyedül lenni úgy, hogy ne legyek magányos. Ne másokon akarjak segíteni, másoknak megfelelni, csak és kizárólag magamon és magamnak, azt szem előtt tartva, Nekem mi a jó. Ne másoktól várjam a szeretetet, kapaszkodjak minden áron emberekbe, önmagamat feladva, bántva és megalázva. Szeretni kell, de mindenek előtt önmagam, a hibáimmal, de a pozitív tulajdonságaimmal együtt is. Magamban lássam meg a csodát és ne mástól várjam a visszajelzést és a megerősítést. Tudatosan figyeltem (és figyelem) a bennem zajló folyamatokat, hihetetlen mélységeket és magasságokat megélve.
Le kellett zárnom a múltat, el kellett engednem embereket és át kellett értékelnem kapcsolatokat. Határokat szabni, védeni magam, nemet mondani akkor is, ha meghalok, belepusztulok belül.
Nagytakarítás a javából, hogy mindaz, ami nem engem szolgál, azt engedjem el, menjen a maga fájdalmával, de hálával és szeretettel megpakolva, hisz minden és mindenki tanít valamire.
Rengeteget segít a mozgás, a természetjárás, de a futás igazán. És mindig rájövök, hogy az a legnagyobb tanítóm és támogatóm. Még ha néha magamra is kell kényszerítenem a futócipőt. Ez az, amiben nem tudok csalódni, hisz mindig meghozza a várt eredményt, az érzést, hogy ismét tettem magamért, testileg, lelkileg.
Új energiák tombolnak bennem, új kihívások várnak és érzem, megéri dolgozni. Folyamatosan valósítom meg az álmaimat. Ez is egy bakancslista, ha úgy tetszik, csak kicsit másképp. Hallgatok a vágyaimra, a belső hangra, azt teszem, ami hív. Ha egyedül, hát egyedül.
Néha a fizikai határaimat feszegetve, adrenalinnal megspékelve elérni a "hegycsúcsot", néha a gondolatokba elmélyülve, relaxálva megtalálni a nyugalmat, a lelki békét. Ez így baromi egyszerűnek hat leírva, de a szakadékból kell sokszor feljutni a csúcsra. És mindig van feljebb, mindig van egy magasabb csúcs, amiért érdemes küzdeni és szenvedni, amire érdemes feljutni. Nem is a kilátásért, hisz az út, ami igazán boldoggá tesz, nem a végcél elérése, még ha az is lebeg a szemünk előtt. Csak akkor tudjuk értékelni a magasságot, ha voltunk a mélyben. :)
Vágyom a boldogságot és meg is dolgozom érte, úgy érzem. Még ha ez mások számára nem is olyan látványos, de nem is ezen van a hansúly, hisz magamért teszem. Ezek az én apró lépéseim, amit senki nem vehet el tőlem!
Hálás a szívem és szeretettel teli. Azok felé is, akik épp az akadályokat gördítik az utamba, hisz ez az igazi kihívás, ezeken átverekedni magam. És ebből én győztesen kerülök ki, ebben egész biztos vagyok :)
Szabadság
Lépések
Természet, erő, nyugalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése